Népakarat, 1957. április 7.
— Népdalok?... Nem, kérem, nincs raktáron. — Sajnos operarészletekkel sem szolgálhatok! János vitéz? Ha tavaly ilyenkor tetszik érdeklődni, esetleg... Táncszámokból, egyet-kettőt, de igazán csak magának... Honvágy-dal? Ugyan kérem, azért már három hete sorban állnak!
Az épületes szavakat egyik Bajcsy-Zsilinszky úti hanglemez szaküzletben lestem el. Miután vagy húsz ismerős és ismeretlen elpanaszolta kísértetiesén hasonló kálváriáját a lemezvásárlásnál — fel kellett tenni a kérdést: miért van válságban a magyar hanglemezgyártás?
A Kábel- és Műanyaggyárban egyetlen árva gép készíti az egész országnak szánt, sőt az exportra küldendő hanglemezeket is. Három-négy évvel ezelőtt kaptak utoljára némi beruházási keretet, ez azonban édeskevés volt arra, hogy új gépeket vásárolhassanak. Nyersanyaguk is kevés.
Ilyen a kép az üzemben. És mit mond a Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat?
— Több ízben felkerestük a Hanglemezgyártó Vállalatot, tolmácsoltuk a közönség kérését és a mi szerény javaslatunkat: a meglevő kevés anyagból legalább azt gyártsák, amit a közönség igényel.
— A Művelődésügyi Minisztérium — felettes szervük — nem tud segíteni?
— Tőlük csak annyit szeretnénk kérni: ügyeljenek szintén a közönség és a kereskedelem igényeire a műsorpolitika kialakításánál. Egy példa: sokan keresnek most szép, régi magyar nótákat. A fiatalok »rákaptak« az operára - mi csak örülhetünk ennek!—, ezenkívül keresettek a jó táncszámok és néhány régi, közismert dal is. Ezekből kellene most elegendő.
Egy kulisszatitok még, hogy jót is írjunk: a »Honvágy«-at most préselik a gyárban, ez hamarosan már nem lesz hiánycikk!
V. M.