A magyar Gramofon Online tavaly márciusi indulása után bő egy évvel, idén májusban az Egyesült Államok is előrukkolt egy hozzánk hasonló online hangarchívummal. A Kongresszusi Könyvtár honlapjáról lehívható adatbázis együttműködik a Santa Barbara-i University of California Encyclopedic Discography of Victor Records összeállításával, amely már egy ideje az amerikai kiadású és jelenleg a Sony tulajdonában lévő kiadó, a Victor Talking Machine Company 1901-1925 közötti kiadványait vette lajstromba. Már ebben a több ezer hanglemezt metaadat szinten feldolgozó adatbázisban is szép számmal találhattunk magyar, vagy magyar vonatkozású hangfelvételeket a XX. század első évtizedeiből, de a most megnyílt National Jukebox oldalán meg is hallgathatjuk ezeket a teljesen ismeretlen felvételeket. Íme következzék egy százéves sláger, ami közel tízéves késéssel jutott el Budapestről New Yorkba. Vagy mégsem? Az ottani címke ugyanis Fred Fishert jelöli meg szerzőként, a mi adatbázisunkban viszont Weiner István neve szerepel. Weinerről és a korabeli hanglemezek szerzői jogi adatközléséről már több ízben kiderült, hogy egyformán megbízhatatlanok. Bizony, ha az egyébként saját ügyvédi irodáját vezető és a slágerfabrikálással csak mellékesen foglalkozó Weiner tudta volna, hogy az 1912-ben lemezre vett Alexander's Ragtime Band egykor világsláger lesz, dehogy merte volna kizárólag a saját neve alatt, "Medvetánc" címmel megjelentetni! 

Összehasonlításképpen itt a százéves kuplé teljesen magyar változata, ami a mi archívumunkban így szól: 

A most megnyílt amerikai online hangarchívum egyébként tízezer hangfelvétellel startolt idén májusban, és ezek között, akárcsak a mi gyűjteményünkben, szép számmal akadnak népzenei, sőt prózai felvételek is. A Victor Talking Machine Company is sűrűn készített kabarészámokat, humoros hangjátékokat, de akadnak politikusok beszédei és irodalmi művek hanglemezváltozatai is. Miheztartás végett a közreadó fontosnak is tartja közölni minden egyes track alján, hogy a felvételek tartalmával nem ért egyet, amin mi európaiak talán mosolygunk egy kicsit.

A kutatást nyilvánvalóan segítette a számos fennmaradt írásos dokumentum és a felvételekkor keletkezett jegyzőkönyv, no meg az a nem mellékes tény, hogy a hanglemezek egy-egy makulátlan példányát az első préseléskor azonnal biztonságba helyezték. Ennek köszönhetően sikerült is minden fontos adatot rögzíteniük az archivátoroknak, így a legtöbbször napra pontosan tudható, hogy mikor és hol készült az adott hangfelvétel. Az oldalon egyébként a GO-hoz hasonlóan könnyűszerrel kereshet az ember személynévre, szerzeményre vagy bármilyen adatra, amely az adatsorban szerepel. A kereséskor megjelenő prediktív ajánlat talán hiányzik, de a személyek neve minden esetben automatikusan be van linkelve. A sok kifejezetten érdekes hangdokumentum szemmel láthatóan az ismeretterjesztést kívánja szolgálni és a lemezcímkéket leszámítva nem foglalkozik különösebben a hanglemeztörténet filológiai kérdéseivel, így a kétoldalas hanglemezek oldalpárjainak meghatározásával sem. Nincsen ajánló vagy kapcsolódó trackek listája sem, ami talán nehezebbé teheti a laikusabb látogató közlekedését a sok ismeretlen dokumentum között. Emlékezzünk csak, hány értékes órát tud elvonni az alvástól a Youtube-nak ez a hasznos alkalmazása, de mennyi új ismerettel is ajándékoz meg!

A hírt elsőként lehozó Quart határozott párhuzamot vélt felfedezni a Gramofon Online és a bő egy évvel később startoló amerikai streaming-hangarchívum között, ami még ha nem is teljesen igaz, maroknyi stábunk tagjai számára mindenesetre több mint siker!