Régóta próbálom megfejteni a Néma trombitás poénjait, de sehogysem akar sikerülni! Amikor először hallottam, hirtelen nem is értettem, hogy mi ebben a magánszámban a vicces. De úgy látszik, a maga idejében, száz évvel ezelőtt nagyon is egyértelmű volt, hiszen a jelenetben elhangzó zenei részletek annyira közismertek lehettek, hogy azok szövegrészleteinek vonatkoztatása nem kívánt különösebb intelligenciát a hallgatótól, és éppen ez volt benne a poén. De én sajnos későn születtem és így csak töredékét ismerem a rejtvényzenéknek. A régi hanglemezek iránti tiszteletem és szeretetem az, amire támaszkodhatom, ez azonban a feladathoz úgy látszik nagyon kevés. Tegyék próbára könnyűzenei intelligenciájukat önök is!
Bevallom, eleinte még a szituáció sem volt egyértelmű, amiben a jelenet játszódik. Ki ez a trombitás, és miért néma? Úgy látszik, hogy ezek a kérdések nem csak az én fejemben ütöttek szöget, hiszen a jelenetet még annak idején felvették rövid bevezető szöveggel is. Itt a bíró jóval kevesebbszer közli a zenei rejtvények megfejtéseit és a szegény néma trombitást (aki valójában leginkább tubás) is mással vádolják.
Így múlik el a világ dicsősége - méláztam a megoldatlan rejtvénylemezek fölött és régi családi kártyacsaták jutottak eszembe, amikor az összebeszélt családtagok a Tell Vilmos nyitány váratlan fütyülésével jelezték egymásnak, hogy a partnerül hívott makk felsőt a kezükben tartják. Ez a kis anekdota bizonyította végül számomra, hogy a választ az akkori idők gondolkodásmódjában és a humorral, pajzánsággal kapcsolatos asszociációs szokásaiban kell keresni.
Izgatottan kutattam a jelenet német vagy amerikai változatát is, de sajnos semmit sem találtam. Kiagyalójának, írójának nevét talán már örökre elmosta az eltelt nagy idő, hacsak nem maguk a komikusok voltak a szerzők, ami egyébként könnyen elképzelhető, és így máris két különálló, ám egymásra nagyon hasonlító szerzeményről beszélhetünk. Úgy tűnik, ezeknek a néha furcsa-érthetetlen magánszámoknak, kabarétréfáknak ihletettsége még sok rejtélyes dolgot rejt. Ezt bizonyítja ugyanis egy másik szerzemény, melynek alapötletét és eredetét a címkén szereplő alcím árulta el.
A fiatalon elhunyt progresszív festőművész, Bihari Sándor neve úgyszólván egybefonódik Göndör Aurél kétoldalas hangjáték-lemezének címével. Ez volt ugyanis az 1906-ban elhunyt művész egyik leghíresebb képe. De nem csak ez az 1886-ban készült festmény, amely a Bíró előtt címet viseli, hanem egy másik is, Az ő nótája.
A zenés jelenet már régi ismerősünk, jó néhány változat hallható belőle gyűjteményünkben. Az első pillantásra teljes rendszertelenséggel feliratozott címkéi már eddig is sok bonyodalmat okoztak a feldolgozáskor, most azonban fény derült a sorszámozás és gyűjtőcím eredeti koncepciójára. A két, valójában egymástól független festmény hangjáték-változatait a szerző (valószínűleg Göndör Aurél) nyilván Bihari hirtelen halála után logikus sorrendben próbálta meg összekapcsolni. Úgy gondolta, hogy a végkifejletet, a cigányprímás bíró előtti vallomását tartja fontosabbnak, ezért mindkét jelenetnek ezt a főcímet adta, megkülönböztetve első és második részt. Mivel azonban ez nem bizonyult szerencsés döntésnek azok számára, akik nem ismerik a témaválasztás eredetét, csupán az első résznek adott külön alcímet. Így lett ez egyszerűen Az ő nótája. Figyelemre méltó alkotói kísérlet e két, valójában leírhatatlan messzeségben lévő művészeti ág összekapcsolására, különösen úgy, hogy tudjuk, a két kép tartalmi párosítása még talán Bihariban sem merült föl, hiszen a második részt hét évvel korábban festette. De vajon mi késztette Göndört a szövegek megírására, a jelenetek összekapcsolására? Barátja volt a festő? Vagy csak a hirtelen halál kapcsán rendezett tárlaton tetszettek meg neki a képek? Nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy a két jelenet eltérő dramatrugiai szerkezete (az első zenés csárdajelenet énektöredékekkel és prózával, a másik pedig tiszta verses monológ) nem arra utal, hogy eredetileg is egy időben és egy koncepció alapján íródott volna a két produkció.
Íme az eredeti elgondolás egy viszonylag jó állapotban fennmaradt lemezen, amely az A/B ikonnal a másik oldalára fordítható.
A fennmaradt lemezpéldányok alapján úgy tűnik, a két jelenet együttesen nem arathatott különösebb sikert. Kétoldalas formában néhány kiadást ért meg csupán, többnyire külön-külön, más-más felvételekkel párosítva forgalmazták a két helyszínen játszódó, de Göndör Aurél szerint összetartozó jeleneteket. Akadt olyan cég is, amelyik jobbnak látta a "második rész" megjelölést nem feltüntetni a lemezcímkén, sőt, az akkor népszerűsége csúcsán lévő Göre Gábor sorozat Kátsa cigányának monológjaként eladni a hangfelvételt.
Bihari Sándor: Az ő nótája (1893)
A fennmaradt 3 különböző felvételű első rész és 6 lemezoldalnyi második rész beszédes bizonyítéka annak, melyik jelenet aratott nagyobb sikert a maga idején. Érdekességét nem is a tartalmi mondanivalója, a színészi játék vagy a humora adja. Értékét leginkább a kora, az akkori idők társadalmi különbségeinek dokumentációja és a Bihari képeivel való összefüggése határozza meg. A jelenség mindenestre annyira érdekes és egyedi, hogy szinte kínálja magát egy hosszabb tanulmány vagy egyetemi dolgozat alapjául. Aki azonban nem akarja ekkora fába vágni a fejszéjét, csak hallgassa meg a jeleneteket és közben nézegesse a képeket, ha van hat perce időt szakítani erre a véletlenül napvilágra került százéves titokra!
Bihari Sándor: Bíró előtt (1886)
Bihari Sándorról és a szóban forgó festményekről bővebb információk itt: mek.niif.hu/04100/04171/html/index.htm