HTML

Gramofon Online

A Gramofon Online archívuma a Magyarországon nyomott és kiadott, 78-as fordulatszámú hanglemezeket gyűjti és dolgozza fel az 1904-es kezdetektől. Az oldalon ingyenesen meghallgathatók a gyűjtemény már digitalizált felvételei.
www.gramofon.nava.hu

Facebook

Gramofon Online on Facebook

Megosztás

Bookmark and Share

„Da capo al fine”

2010.03.31. 08:00 GramofonOnline

Igen ám, de hol a „capo”, vagyis a fej? Nem volt ez olyan egyértelmű 120-130 évvel ezelőtt, amikor a lekarcolható hangot a tömeggyártás és kereskedelem szolgálatába akarták állítani. Se tapasztalat, se minta, se ötlet nem volt előttük, hogy ezt a kérdést meg tudják válaszolni.

A hangrögzítés kezdeti éveiben se szeri, se száma nem volt a különféle ötleteknek. Még az sem volt tisztázott, hogy a barázdába karcolt, elméletileg egyenes vonalként felfogható hang milyen alakú hordozóra kerüljön. A fizikus-kutatók tudták ugyan, hogy a legtökéletesebb e szempontból a fonográfhengerre rögzített hangbarázda, hiszen a hengerpaláston párhuzamosan futó csíkok a henger minden részén egyformának tekinthetők. A baj csak éppen az, hogy üreges formájánál fogva sérülékeny és nagy helyet foglal el. Eredeti gyártó berendezések és fényképfelvételek híján nem sok fogalmunk van a hengerek szériázásáról, de nyilvánvaló, hogy sokkal bonyolultabb procedúra lehetett, mint hanglemezt préselni egy pingponglabda nagyságú forró masszából.

A hanghordozó formájának eldöntése mellett abban is meg kellett állapodniuk a médiumot létrehozóknak, hogy a hangbarázdát milyen irányban vésse ki a rájátszott hang „amplitúdója”. Függőlegesen, vagy vízszintesen? Erre is születtek megoldások, ki így, ki úgy döntött. Idehaza leginkább az a horizontális irányban moduláló hang vált elterjedté, ami rövidesen az egész világot meghódította, de a francia Pathé-lemezgyár által használt vertikális amplitúdókkal is jócskán készültek magyar hangfelvételek. Ezek annyira ritkák, hogy egyelőre még a szakszerű digitalizálásuk sem kielégítően megoldott, így weboldalunkon egyelőre ilyen felvételek még nem hallhatók. A Pathé-lemezek, sok hibájuk ellenére mégis néhány zseniális újítással illetve szabvánnyal büszkélkedhettek. Például azzal, hogy a felvétel elejét a hangbarázda-spirál belső végére helyezték, így a tű nem kívülről befelé, hanem fordítva, a címke irányából a lemez széle felé haladt.

Nem kell hozzá komoly fizikai számításokat végezni, hogy megértsük, miért szólnak a régi 78-as fordulatú szokványos gramofonlemezek a korong széléről befelé haladva egyre gyengébben. Első sorban nem a tű kopása okozza az érezhető hangtompulást, hanem az egységnyi idő alatt felhasznált barázdahosszúság. A hang ugyanis a korongon befelé haladva egyre rövidebb sávban kénytelen a hangot rögzíteni és ez első sorban a részletgazdagabb magas hangtartományt érinti. A kör kerületének iskolai tanulmányokból ismerős képleteit alkalmazva, még akár hozzávetőlegesen ki is számolható a különbség: egy átlagos, 10 inches (átmérőjű) hanglemez esetében ez a távolság a külső körön (2*12cm*π) 753 milliméter egy fordulat, vagyis a másodperc 78-ad része alatt, míg a belső körön (2*4cm*π) 251 milliméter, vagyis éppen az egyharmada. Ez azt is jelenti, hogy a külső körön háromszor olyan gyorsan szalad a tű a barázdában, mint belül. Ha gondolatban ezt a lemezbarázdát lefejtenénk a korongról és kiegyenesítenénk, majd egy fonográfhengerre feltekernénk és úgy játszanánk le, azt tapasztalnánk, hogy a rögzített hang egyre gyorsabban szól. Vagyis a hengert a lejátszásnál egyre lassabban kellene forgatnunk ahhoz, hogy az eredeti sebességet elérjük. A felvételi sebesség tehát mégsem konstans, hiába forog egyenletesen a hanglemez. Ez tehát az egyik alapvető különbség, a két technológia és eljárás között, egyben kompromisszum, amelyet a hanglemezgyáraknak meg kellett kötniük a tömeges terjesztés, könnyebb előállíthatóság, mobilizálhatóság, felhasználás érdekében. Ezt a kompromisszumot azonban már az acéldrótos, majd mágnesszalagos hangrögzítés idején már nem kellett megkötni.

Joggal vetődhet fel a kérdés azokban, akik a Gramofon Online százéves felvételeit hallgatják, hogy ha mindez így van, akkor miért rossz a hanglemezeknek eleje is? Ennek oka, hogy a 78-as fordulatú hanglemez valójában a közepe táján szól a legjobban. A korabeli lejátszó-berendezések, vagyis a negyedkilós, acéltűs gramofonkarok tehetetlenségüknél és helytelen beállításuknál fogva sokszor szinte kiszántották a sellakkba formált hangmodulációk finom csipkéit. S mivel az eredeti nyomólemezek, az értékes fémötvözet-anyaguk miatt csak elenyésző hányadban maradtak fenn, minden lemezpéldány értékes lehet egy ilyen országos gyűjtőmunka során.

1 komment

Címkék: technológia gramofon 78rpm lemezgyártás

A bejegyzés trackback címe:

https://gramofononline.blog.hu/api/trackback/id/tr871849809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vorbeste 2010.12.22. 08:52:40

kár, hogy a cikk szerzője nem ismeri a magyar hüvelyk szót és helyette az angol inchet használja. pedig így hívják ezt a mértékegységet. persze írhatta volna, hogy 25 cm, úgy talán mindenki meg is értette volna, a centiméter ugyanis magyarországon elfogadott mértékegység, és ha már mindent metrikusan ad meg, értelmetlen hüvelykezni.
nekem van kb 20 kuplém, göndör aurél, solti hermin, gyárfás dezső lemezem, illetve ezen felül néhány magyar nótám. feltöltöttem néhányat ide, de nem jelentek meg.