HTML

Gramofon Online

A Gramofon Online archívuma a Magyarországon nyomott és kiadott, 78-as fordulatszámú hanglemezeket gyűjti és dolgozza fel az 1904-es kezdetektől. Az oldalon ingyenesen meghallgathatók a gyűjtemény már digitalizált felvételei.
www.gramofon.nava.hu

Facebook

Gramofon Online on Facebook

Megosztás

Bookmark and Share

Hogyan lesz papírból gramofónlemez?

2012.08.06. 15:19 GramofonOnline

duo_2_header.jpg

Rádióélet, 1929. I. évfolyam, 2. szám

Beszámolt a Rádióélet arról, hogy a közelmúltban új iparággal gazdagodott a magyar gazdasági élet, ami ma, a világszerte uralkodó dekonjunktúra idején mindenképp örvendetes jelenség.
duo_2_2.jpgBaross Gábor, az alakulás elnökének engedélyével meglátogattuk a Duophone gramofónlemezgyár Telepi-uccai hatalmas gyártelepét. Az üzemvezető mérnök irodájában, mintegy harmincszor, negyvenöt centiméter nagyságú fekete lemezt adnak kezünkbe, azt a sajátságos eljárással impregnált anyagot, melyből a gramofónlemez készül. Sima fogású, tompa fényű hajlékony anyag. Kérdésünkre felvilágosítanak, hogy anyaga papiros, de gyártási eljárása bizony féltve őrzött titok. Szívesen kalauzolnak azonban végig a hatalmas munkatermeken és magyarázzák el a komplikált, modern gépek csodálatosan precíz munkáját.

duo_2_5.jpgA papírlemez mindenekelőtt az úgynevezett lakolyte-gépbe kerül, ahol különböző festő- és fényezőanyagok hozzáadásával csillogó, sötétfekete felületűvé válik. A lakolyte-gépből kikerülő lemezt szemre és fogásra már nem igen lehet más gyártmányú lemezanyagoktól megkülönböztetni. Odébb bonyolultnak látszó és mégis egyszerű gépbe kerülnek a most már tükörfényes téglalap alakú lemezek. Szabályos négyzeteket hasít a gép a téglalapból és fürge munkáskezek adják tova a négyzetlemezeket a következő gépig. Hatalmas nyomással működő prés ez, mely pillanatok alatt formázza meg a gramofónlemez ismert alakját. Ezzel az előkészületi eljárás befejezést nyert. A következő folyamat már a hangvisszaadás megrögzítésére szolgál. Itt találkozik a felvétel művészi része a technikai kivitellel. A viaszlemezre felvett zenekari szám, dal vagy szólóhangszer sűrű egymásutánban egymás mellett elhelyezkedő kör alakú mélyedésekben, az úgynevezett hang-árokban rögződik. Az érzékeny viaszlemezről galvanizálás útján rézlevonat készül, a pozitív lemez. Ez a vékony vörösrézlemez fényezés után hidraulikus présbe jut, mely hátsó oldalára mintegy 3 mm vastag és 25 cm átmérőjű vörösrézkorongot sajtol. A pozitív lemez elkészüli, a nyersanyag is kellő formát nyert már, most kezdetét veszi a tulajdonképpeni gyártás.

duo_2_4.jpgSúlyos prések hosszú sora foglalja el az óriásméretű terem egyik oldalát. Ügyes kezek nyitják fel a sajtológép tetejét, melynek homorú mélyedésébe hajszálpontosan illeszkedik a pozitív, vörösrézlemez. A sajtó lapjára fényes Duophone-lemez kerül, a prést légmentesen zárják és százötven atmoszféra nyomással vágódik a pozotív lemez kiemelkedő körsorozata, a hajlékony gramofón-lemezanyagba. A prés felnyílik és kezünkbe vesszük á kész gramofónlemezt, mely ott született a szemünk előtt.

1 komment

Feltalálták a törhetetlen gramofonlemezt!

2012.07.07. 01:26 GramofonOnline

header_1.jpgRádióélet, 1929. I. évfolyam, 1. szám

A rádió első szárnypróbálgatásai után vészkiáltás hangzott el a gramofónipar frontján: A rádió megöli a gramofont! Azóta a rádió hajtása sudár törzsbe szökkent, de a gramofon nem vesztett népszerűségéből. Ellenkezőleg, a rádió gramofónközvetítései a műsorok egyik legkedveltebb számaivá lettek és a rádió óriási propagandatív tevékenysége, szolgálatába szegődött a gramofon népszerűsítésének. A rádió nem egy szereplője vált közkedvelt gramofonénekessé és nem egy rádió műsorszám kelt el sok ezer lemezpéldányban. A lemezgyártás azonban mindeddig külföldön történt és ugyancsak külföldre kellett utazniok felvétel céljából, a lemezen szereplő művészeknek. Nemrégiben azonban magyar társaság alakult meg, mely céljául tűzte ki a magyar gramofónlemez gyártását. Kérdést intéztünk erre vonatkozólag Baross Gáborhoz, az újonnan alakult vállalat elnökéhez, aki munkatársunknak a következőket mondotta :
— Nemrégiben alakult meg a Középeurópai Duophone R.-T., mely Magyarországon fogja gyártani a törhetetlen lemezeket. Nemcsak a felvételek történnek Budapesten, hanem tökéletesen felszerelt, modern gyártelepet rendeztünk be a Telep uccában, a lemezgyártás tehát első fázisától — a legutolsóig idehaza történik. Nyugodtan állíthatom, hogy gyártelepünk, Európa egyik legmodernebb ilynemű üzeme. Lemezeink tehát nyugodtan felveszik a versenyt bármely külföldi gyártmánnyal. A gyártás nemcsak Magyarország számára történik, hanem az angol Duophone művekkel való megegyezés alapján egész Közép-Európa és a Balkán számára egyedül a magyar gyár hivatott gyártani és szállítani.

telepiutca.jpg

Mondanunk sem kell, hogy az alakulással egész serege a magyar munkásoknak jut kenyérhez, ami a mai súlyos gazdasági helyzetben, igen örvendetes jelenség. Különös súlyt kívánunk helyezni arra, hogy megszólaltassuk a legkiválóbb magyar előadóművek interpretálásában, a legkiválóbb magyar zeneműveket a felvevőgép előtt s ezzel sok ezer lemez útján újból bebizonyítsuk a külföld előtt, hogy a sokat hangoztatott kultúrfölény nem elkoptatott frázis, hanem élő valóság.

telepiutca_gep.jpgOlyan kivitelben készülnek lemezeink, hogy minőségük a magyar ipar magas színvonaláról is ékesen tesz majd tanúságot. Reméljük, hogy gyártmányaink tökéletessége olyan kivitelhez fog vezetni, mely súlyosan esik majd latba a magyar külkereskedelmi mérlegben is.
A lemez sajátságos törhetetlen voltáról a következőkben világosított fel Baross Gábor :
— A Duophone-lemez új találmány. Lényege, hogy papíranyagból készül, melyet 250 atmoszféra nyomás alatt sajtolnak. A lemez köre egyáltalán nem érzékeny, tehát soha el nem görbülhet. Egyébként gyártási eljárásuk a továbbiakban teljesen azonos a más anyagú lemezével. A Duophone-lemez fizikai behatásokra nem reagál. Földre ejthető, súlyos tárggyal kalapálható, anélkül, hogy ez a lemeznek vagy akár a hangvisszaadásnak bármily kismértékben is ártana. A lemez rugalmasságánál fogva, a hangvezetésre szolgáló sellak réteg nem repedezik, tehát a Duophone-lemez karcolásra nem érzékeny. Ismétlem, magyar művészetet, magyar munkával, ez lesz a jelszavunk.
Az új magyar alakulást azzal a szeretettel köszöntjük, mely megillet minden magyar vállalkozást, ha célja magyar munkásnak adni megélhetést és magyar névnek szerezni új megbecsülést. A Duophone vállalatnak pedig ez a célja.

Szólj hozzá!

Orfeumból kultúrotthon

2012.05.09. 22:48 GramofonOnline

Világosság, 1951. április 16.

Fél évszázadon át nem érhette csalódás a Jókai tér 4. sz. alatt levő "színházba" betérő polgárt. Szórakoztatás címén hajszálpontosan ugyanazokat az ordenáré "szellemességeket" tálalták elébe, noha a műintézet elnevezése olykor változott. Ám mindegy volt, minek hívták ezt a "patinás" szórakozóhelyet: Kis Komédiának, Komédia Orfeumnak, vagy Medgyaszay Színháznak, a lényeg mindig maradt. Táncban, dalban, szövegben a tömény pornográfia elevenedett meg. Még a felszabadulás után is megdönthetetlennek látszott az útszéli humornak ez a Jókai téri fellegvára. Ekkor írták cégérül a színház homlokzatára a kitűnő képességű, méltán népszerű sanzonénekesnő, Medgyaszay Vilma nevét, hogy azután továbbra is a "Francia pezsgő" és egyéb, három felvonássá kerített egyértelmű helyzetek "nyűgözzék le" a színház törzsközönségét. A művésznő adta a nevet, a tőkés a pénzt és utóbbi mindenhatóságát érvényesítve igyekezett "korszerűsíteni" az ízléstelen kuplék steinhardti otthonát.

1650.jpg

 

Időközben azonban szüntelenül zajló kultúrforradalmunk rendet csinált a Jókai-téren is. S a változás talán sehol sem olyan szembetűnő, mint itt, az alvilági múzsák e hajdani Olimposzán, ahol a megvénült orfeum helyén most a Postásszakszervezet Központi Kultúrotthona áll. Huszonhat kocsi szemetet hordtak ki a helyiségekből az átalakítás alkalmával, ez a mennyiség azonban elenyésző ahhoz a piszokhoz képest, amelyet szellemi vonalon számoltak fel. Ám a "kézzelfogható" koszosság igen jól jellemezte azt a fajta színházvezetést, amely minden létező nyílást az évtizedek alatt felgyülemlett szeméttel tömött be. A színpad alatt, azóta felszedett nézőtéri faburkolat mélyén, ablaknyílásokban, mindenütt, ahol egy kis rés akadt, a piszok ült orgiát s az átalakítást végző munkásokat valósággal megdöbbentette a talált kacatok sokfélesége. Még karóra is akadt, amely valamelyik részeg vendég csuklójáról kerülhetett a mélybe. Hiszen a "mindent egy helyen" orfeumi értelmezésének megfelelően az alagsorban terült el az Uhu-bár is, a pénzes "aranyifjúság" népszerű lokálja. Az építész annak idején kitett magáért és a mulató rendeltetésének megfelelően színház, bár, nézőtér, öltözők valósággal "egybefolytak", sőt közvetlenül az öltözők mellett komponálta meg azt a helyiséget, ahova a tőkés is gyalog járt. Azóta persze megszüntették az építménynek ezt a "családias" jellegét. Vasajtó került a színpad és a nézőtér közé, olvasóterem lett a hajdani lokálból, s az egykori bretli-kabaré helyén február 25-én a pártkongresszus tiszteletére megnyílt a Postásszakszervezet Központi Kultúrotthona.

"Néhány évvel ezelőtt — mondotta Révai elvtárs kongresszusi beszédében — még 1948 körül, művészeti életünk tele volt mindenféle burzsoá szeméttel. Burjánzott a formalizmus, a nyugati dekadens művészet utánzása. A szocialista realizmus hívei, a felszabadult dolgozó nép, a munkásosztály művészetének képviselői kisebbségben vagy defenzívában voltak. Elmondhatjuk, hogy ezen a területen is döntő változás történt."  Ennek a döntő változásnak figyelemreméltó bizonyítéka a mulató helyén megnyílt szép és elvtársias szellemet árasztó kultúrotthon is, ahol a Posta dolgozói és a kultúra egyaránt otthont találtak.
16546.jpgFotóillusztrációk: Fortepan Archívum

Szólj hozzá!

Váratlanul előkerült magyar zenemű a Titanic pusztulásáról

2012.04.25. 22:44 GramofonOnline

Legutóbbi posztunk utolsóként beágyazott videója egy ismeretlen amerikai szerző 1912-es hangképe volt, amely gépzongora-tekercs formájában maradt fenn. Most váratlanul előkerült egy magyar szerzemény zongorakivonata is, amely beágyazza ugyan a Nearer My God to Thee című keresztény himnuszt, azonban mégis újszerű és szenzációs magyar vonatkozású lelet, amely egyértelmű része a Titanic több százezres dokumentumtengerének.

370. opusaként komponálta az ismert pesti zeneszerző, Hetényi-Heidelberg Albert valamikor 1912 tavaszán vagy nyarán a "Dráma az Óceánon" című "fantasztikus ábrándját", amelyről nem tudni, szerzője eredetileg vajon hová, milyen darabhoz vagy filmhez szánta néhány perces művét. Mindenesetre nagyon jó hogy megírta és még jobb, hogy nem maradt a fiókjában, mert igen nagy örömet szerzett vele nekünk, akik száz év után váratlanul rábukkantunk az érdekes és megható zenemű kottafüzetére. Az érdekes és megható leletre, amelynek címlapját be is mutatjuk, Kiss Gábor Zoltán, a Gramofon Online archívumában meghallgatható lemezek tulajdonosa hívta fel a figyelmünket.

A kottacímlap alatt közreadjuk a protestáns himnusz viszonylag ritka magyar szövegváltozatát is, amely a néhány hónappal később elhunyt egyházi író, költő és nem mellékesen református püspök, Fejes István munkája.

 

Közelebb hozzád Istenem

Tehozzád Uramisten, közelebb, közelebb!
Ha mindjárt a kereszten kell is jutnom feljebb,
Akkor is e zsolozsmát éneklem szüntelen:

Csak közelebb tehozzád, közelebb Istenem!

Ha mint vándor, sietve száll lefelé napom,
Rám borul a nagyestve s fekszem egy kőlapon,
Álmaimban ott is rád Áhítozik szíven:

Csak közelebb tehozzád, közelebb Istenem!

Ott, hol utat mutattál a mennybe fényesen,
Mindazzal, amit adtál itt lenn kegyelmesen,
Angyalaid karján át szállnom segíts nekem,

Csak közelebb tehozzád, közelebb Istenem!

Tudom, hogy dicsőséged egykor megláthatom,
S Bethel hegyén ér véget súlyos bánatom,
Habár így is ó! hozz át a tenger-könnyeken,
Csak közelebb tehozzád, közelebb Istenem! Ámen.
 

1 komment

A Titanic slágerlistája

2012.04.19. 00:46 GramofonOnline

A Titanic tragédiájának centenáriuma alkalmából számos érdekes és pótolhatatlan forrásanyag került fel az Internetre, melyek közül a lemezbarátok számára különösen érdekes az a repertoár, amit az óceánjáró hősies magatartása miatt legendássá vált zenekara a süllyedés óráiban, szinte az utolsó pillanatig játszott a menekülő utasok megnyugtatására.

Az Index megható és érdekfeszítő "percről percre" kronológiai dokumentumgyűjteményében igyekezett megemlékezni külön-külön is a kompozíciókról, amelyek akkor ott a jeges éjszakában a fedélzeten elhangzottak. Akik látták a most már 3D-ben is bemutatott filmet, bizonyára emlékezetükbe vésődött, amint a nemzetközi zenekar eljátssza az utolsó szerzeményt, (amelynek címéről egyébként azóta is megoszlanak a vélemények), és a muzsikusok érzelmes búcsút vesznek egymástól.  A jelenet nekünk, magyaroknak különösen érdekes lehet, hiszen Radványi Géza 1941-es filmdrámája, az Európa nem válaszol, amelynek cselekménye szintén egy óceánjáró fedélzetén játszódik, hasonló jelenettel végződik. Abban a filmben is egy hatalmas dráma, a Második Világháború veszi kezdetét, s a hajó zenekarának tagjai ott is bizonytalan hangulatban, talán örök időkre búcsúzkodnak.

De most rekonstruáljuk a Titanic zenekarának, a White Star Orchestra hősi halált halt muzsikusainak utolsó fellépését, vajon hogyan szólhatott annak idején a Gramofon Online felvételein keresztül!

A jégheggyel való ütközés előtt alig fél nappal, 14-én délután az utasok Paul Lincke alig tízéves operettjének, a Lysistrata-nak népszerű betétszámát hallgatta, amely idehaza a Király színházban "Jánosbogárka-idill" címen vált ismertté. Az operettet 1903-ban Makrancos hölgyek címen mutatta be a Király utcai operettszínház.

Két órával később a világhírű Lehár Ferenc egyik ugyancsak néhány évvel korábbi Amerikában is ismert sikerdarabjának a Víg özvegynek keringőjét játszotta a Titanic zenekara. Hogy pontosan melyiket, nem tudni, de lehetséges, hogy egy ehhez hasonló egyveleget.

Az operettek és klasszikusabb hangzású művek után este 8 tájban került sor a legdivatosabb és legfrissebb tánczenékre, közöttük az 1911-es év szenzációjára, Irving Berlin Alexander's Ragtime Band-jére, ami hozzánk nagyjából a Titanic katasztrófájának hírével egyidőben jutott el, de persze már más címmel és természetesen az óceánon keresztül.

Nem sokkal a tragédia előtt a szalonzenekar világszerte ismert muzsikát, Johann Strauss Kék Duna keringőjét játszotta. Ez a lemez, amelyen egy ismeretlen magyar katonazenekar játszik, akkor már hat éve a boltokban volt.

A Titanic zenekarának, a White Star Orchestra-nak utolsóként, a süllyedés pillanataiban játszott szerzeményei sajnos nincsenek meg a Gramofon Online gyűjteményében. Rátaláltunk viszont egy fantasztikus zenei hangképre 1912-ből, amely a Titanic tragédiáját dolgozza fel, talán valamilyen némafilm kísérőzenéjeként. A hanganyag nem gramofonlemez, hanem egy 1912-ben komponált és gépzongorára rögzített papírtekercs, melyet a megható zenei régiség tulajdonosa éppen a százéves évforduló tiszteletére tett fel a világ legnagyobb videómegosztójára. Köszönet érte!

Szólj hozzá!

Mikor lesz végre elegendő hanglemez?

2012.03.13. 23:35 GramofonOnline

 

Népakarat, 1957. április 7.

Népdalok?... Nem, kérem, nincs raktáron. — Sajnos operarészletekkel sem szolgálhatok! János vitéz? Ha tavaly ilyenkor tetszik érdeklődni, esetleg... Táncszámokból, egyet-kettőt, de igazán csak magának... Honvágy-dal? Ugyan kérem, azért már három hete sorban állnak!
Az épületes szavakat egyik Bajcsy-Zsilinszky úti hanglemez szaküzletben lestem el. Miután vagy húsz ismerős és ismeretlen elpanaszolta kísértetiesén hasonló kálváriáját a lemezvásárlásnál — fel kellett tenni a kérdést: miért van válságban a magyar hanglemezgyártás?


 

A Kábel- és Műanyaggyárban egyetlen árva gép készíti az egész országnak szánt, sőt az exportra küldendő hanglemezeket is. Három-négy évvel ezelőtt kaptak utoljára némi beruházási keretet, ez azonban édeskevés volt arra, hogy új gépeket vásárolhassanak. Nyersanyaguk is kevés.
Ilyen a kép az üzemben. És mit mond a Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat?
— Több ízben felkerestük a Hanglemezgyártó Vállalatot, tolmácsoltuk a közönség kérését és a mi szerény javaslatunkat: a meglevő kevés anyagból legalább azt gyártsák, amit a közönség igényel.
— A Művelődésügyi Minisztérium — felettes szervük — nem tud segíteni?
— Tőlük csak annyit szeretnénk kérni: ügyeljenek szintén a közönség és a kereskedelem igényeire a műsorpolitika kialakításánál. Egy példa: sokan keresnek most szép, régi magyar nótákat. A fiatalok »rákaptak« az operára - mi csak örülhetünk ennek!—, ezenkívül keresettek a jó táncszámok és néhány régi, közismert dal is. Ezekből kellene most elegendő.


Egy kulisszatitok még, hogy jót is írjunk: a »Honvágy«-at most préselik a gyárban, ez hamarosan már nem lesz hiánycikk!
V. M.

 

Szólj hozzá!

Újra szól!

2012.02.28. 23:06 GramofonOnline

Örömmel jelentjük a Gramofon Online hűséges hallgatóinak, hogy újra szólnak a lejátszóink! A hibákat -úgy tűnik- sikerült kijavítanunk és a jövő hét hétfőjétől ismét lesznek publikációk is. Visszatér a régi rend és minden hétköznap 10 újabb lemezoldallal örvendeztetjük meg a régi lemezekre és a XX. század zenei kultúrájára éhes füleket.

A hiba kijavításának hosszadalmas oka a Neumann-ház és azon belül is a NAVA utóbbi hónapokban megélt bizonytalan jelene és jövője volt. Bár az úgynevezett NAVA-különgyűjtemények, a Gramofon Online és a nagy sikerű Filmhíradók Online üzemeltetésére még most is több, újabban létrejött vállalkozás is pályázik, most úgy tűnik ennek bonyodalmaiból a régi filmhírek és gramofonlemezek szerelemesei semmit sem fognak érezni. Ígéretet kaptunk, hogy az egyik legnagyobb hazai magángyűjtemény, Kiss Gábor Zoltán hangarchívuma továbbra is rendelkezésünkre fog állni, hogy megismerhessük a magyar hangrögzítés történetének legkorábbi és legbecsesebb darabjait. Kár is lenne éppen most abbahagyni a kutatást, az Első Világháború százéves évfordulója előtt néhány évvel. Már szerencsére így is sok első háborús bakanóta, sanzon, kuplé és kabaréjelenet került feltárásra az eddig csaknem teljes egészében feltárt Diadal-, Favorite- és Gramophone Concert Record lemezeken.


 

Szeretnénk tovább folytatni a hiánypótló munkát, hiszen Magyarországnak továbbra sincsen saját Nemzeti Hangarchívuma, így szeretnénk azt hinni, hogy "fájlgyűjtő- és közzétevő" munkánk nem hiába való.

A legutóbbi, még augusztusi "eresztésünkben" például olyan érdekességeket publikáltunk, mint a Magyar Királyi Honvédség kürt- és dobjelzései 1913-ból. A felvételek tisztított változatai azonban akkor még nem szólaltak meg. Most azonban, ha nem is kristálytisztán, de élvezhető, digitálisan tisztított formában meghallgathatók. Íme! (Ne tessék elfelejteni a lemezoldalt megfordítani az A/B gomb segítségével!)

De a líraibb élményekre vágyó hallgatók is találnak maguknak csemegét a legutóbbi újdonságok között. Itt van például Győző Lajos szavalóművész, vélhetően saját maga által komponált versparódiája, melyet Petőfi egyik verse ihletett éppen száz esztendeje. 

A korszak lemezkiadói szokásainak megfelelően sok ismétléssel is találkozhat a tisztelt gramofonlemez-hallgató. Hiszen ki tudja hányadik változata szerepel a legutóbbi kínálatban a sok százéves nótának, kuplénak, sanzonnak és kabaréjelenetnek. Reméljük azonban, hogy mindezek ellenére nem lesz unalmas a sok száz év körüli hangdokumentum és újabb fennakadás sem fogja gátolni a munkánkat, melynek során sikerül hamarosan közzétenni a Gramophon Concert Record cég még fellelhető hanglemezeit.

Szólj hozzá!

Megszületett Amerika Gramofon Online-ja!

2011.06.13. 22:19 GramofonOnline

A magyar Gramofon Online tavaly márciusi indulása után bő egy évvel, idén májusban az Egyesült Államok is előrukkolt egy hozzánk hasonló online hangarchívummal. A Kongresszusi Könyvtár honlapjáról lehívható adatbázis együttműködik a Santa Barbara-i University of California Encyclopedic Discography of Victor Records összeállításával, amely már egy ideje az amerikai kiadású és jelenleg a Sony tulajdonában lévő kiadó, a Victor Talking Machine Company 1901-1925 közötti kiadványait vette lajstromba. Már ebben a több ezer hanglemezt metaadat szinten feldolgozó adatbázisban is szép számmal találhattunk magyar, vagy magyar vonatkozású hangfelvételeket a XX. század első évtizedeiből, de a most megnyílt National Jukebox oldalán meg is hallgathatjuk ezeket a teljesen ismeretlen felvételeket. Íme következzék egy százéves sláger, ami közel tízéves késéssel jutott el Budapestről New Yorkba. Vagy mégsem? Az ottani címke ugyanis Fred Fishert jelöli meg szerzőként, a mi adatbázisunkban viszont Weiner István neve szerepel. Weinerről és a korabeli hanglemezek szerzői jogi adatközléséről már több ízben kiderült, hogy egyformán megbízhatatlanok. Bizony, ha az egyébként saját ügyvédi irodáját vezető és a slágerfabrikálással csak mellékesen foglalkozó Weiner tudta volna, hogy az 1912-ben lemezre vett Alexander's Ragtime Band egykor világsláger lesz, dehogy merte volna kizárólag a saját neve alatt, "Medvetánc" címmel megjelentetni! 

 

Összehasonlításképpen itt a százéves kuplé teljesen magyar változata, ami a mi archívumunkban így szól: 

 

A most megnyílt amerikai online hangarchívum egyébként tízezer hangfelvétellel startolt idén májusban, és ezek között, akárcsak a mi gyűjteményünkben, szép számmal akadnak népzenei, sőt prózai felvételek is. A Victor Talking Machine Company is sűrűn készített kabarészámokat, humoros hangjátékokat, de akadnak politikusok beszédei és irodalmi művek hanglemezváltozatai is. Miheztartás végett a közreadó fontosnak is tartja közölni minden egyes track alján, hogy a felvételek tartalmával nem ért egyet, amin mi európaiak talán mosolygunk egy kicsit.

A kutatást nyilvánvalóan segítette a számos fennmaradt írásos dokumentum és a felvételekkor keletkezett jegyzőkönyv, no meg az a nem mellékes tény, hogy a hanglemezek egy-egy makulátlan példányát az első préseléskor azonnal biztonságba helyezték. Ennek köszönhetően sikerült is minden fontos adatot rögzíteniük az archivátoroknak, így a legtöbbször napra pontosan tudható, hogy mikor és hol készült az adott hangfelvétel. Az oldalon egyébként a GO-hoz hasonlóan könnyűszerrel kereshet az ember személynévre, szerzeményre vagy bármilyen adatra, amely az adatsorban szerepel. A kereséskor megjelenő prediktív ajánlat talán hiányzik, de a személyek neve minden esetben automatikusan be van linkelve. A sok kifejezetten érdekes hangdokumentum szemmel láthatóan az ismeretterjesztést kívánja szolgálni és a lemezcímkéket leszámítva nem foglalkozik különösebben a hanglemeztörténet filológiai kérdéseivel, így a kétoldalas hanglemezek oldalpárjainak meghatározásával sem. Nincsen ajánló vagy kapcsolódó trackek listája sem, ami talán nehezebbé teheti a laikusabb látogató közlekedését a sok ismeretlen dokumentum között. Emlékezzünk csak, hány értékes órát tud elvonni az alvástól a Youtube-nak ez a hasznos alkalmazása, de mennyi új ismerettel is ajándékoz meg!

 

 

A hírt elsőként lehozó Quart határozott párhuzamot vélt felfedezni a Gramofon Online és a bő egy évvel később startoló amerikai streaming-hangarchívum között, ami még ha nem is teljesen igaz, maroknyi stábunk tagjai számára mindenesetre több mint siker!

 

 

Szólj hozzá!

GO buli: műsorváltozás!!!

2011.03.31. 17:48 GramofonOnline

Kedves gramofonrajongók, a buli időpontja megváltozott! Április 11-én, egy héttel eltolva tartjuk meg a szabadtéri gramofonozást a Károlyi-kert Astoriához közeli sarkán, a "Csendestárs" nevű korcsmahivatal kerthelyiségében. Az ok technikai: az önkormányzati engedély a korábban kitűzött időpontban még nem lesz a szórakozóhelyt üzemeltetők zsebében. A West balkáni diszkótragédia óta mi is komolyan vesszük a diszkózás elemi követelményeit, és őszintén reméljük, - ami a megjelenő tömeget illeti - félelmünk nem lesz alaptalan!

Szólj hozzá!

A GO 1 éves nyilvános szülinapi bulija

2011.03.28. 20:34 GramofonOnline

A Gramofon Online március közepén ünnepelte egyéves fennállását, aminek örömére nyilvános térzenét adunk Budapesten a Károlyi-kert északkeleti csücskében. Az ünnepségre szeretettel várunk mindenkit, aki érdeklődik a könnyűzene történelmének első félszázada, vagyis a gramofon-korszak hanglemezei iránt, és azokat is, akik még nem találkoztak ennek a termékeny időszaknak zenei remekműveivel. A bulinak helyszínt biztosító „Csendes étterem” külső helyszíne, a „Csendestárs” névre hallgató ifjúsági sörkert erre az alkalomra szeretettel vár minden kíváncsiskodót és természetesen profi gromofonbarátot is, akik a magukkal hozott gramofonjaikat bátran fel is kurblizhatják. A tánc, ismerkedés és cserebere este 10-ig megengedett.

Az április 11-én délután 6-kor kezdődő gramofonos jam session biztos résztvevői lesznek a Gramofon Online hangarchívumát megálmodó és létrehozó gyűjtők, informatikusok és a most ötéves NAVA e projektjében dolgozó munkatársai is, akik mindenkit nagy szeretettel várnak. Esőnap: április 15. délután 18 óra.

Szólj hozzá!

Méltatlanul elfeledett sláger a moziról

2011.03.14. 13:50 GramofonOnline

Bertának volt szerencséje. Ő maradt meg kettejük közül az emberek emlékezetében. Ebben nyilván nagy szerepe volt létrehozójának, Heltai Jenőnek, akinek nevét országosan ismertté tették színművei és operettjei, melyeknek szövegkönyvét, verseit írta a XX. század első éveiben. Ha nem fújja le a moziról született versikéjéről a port időben Bilicsi Tivadar, talán ez is feledésbe merül, és most két hangleletről is posztolhatunk egyszerre.

 

Weiner István neve nyilván kevesebbeknek cseng ismerősen, hiszen kevesebb ideig is élt, mint Heltai, és alig ismert életének java részét az ügyvédi pályára és az úgynevezett szólóslágerekre, kuplékra „pazarolta”. Heltaival ellentétben zenéket is írt, és sok fordítása is ismeretes, melyeket az éppen futó világslágerekből magyarított, elindítva ezzel a kompozíciók népszerűségét idehaza is. A Gramofon Online jelenleg 163 találattal tartja számon Weiner munkásságát, amelyben olyan nagyszerű munkák találhatók, mint a Négersmokk, a Two-step és az angolból magyarra átültetett Trombitás, melynek különféle változataiból bő egy tucat hallgatható meg a honlapon. Ő írta Solti Hermin számára azt az 1912 körül lemezre vett kuplét is, amely bátran felveheti a versenyt az emlékezet rostján fennmaradt „Mert a Berta, mert a Berta…” kezdetű mozislágerrel.


A mozi, mint a XX. század elején született új médium gyakran megihlette a slágerszerzőket és humoristákat. A „mozi” szóra keresve a Gramofon Online 36 találatot ad, amelyben kuplétól a paródián át a Mozikirály c. operettig sok érdekes, a korszak tömegkultúráját plasztikusan árnyaló forrásanyagot találhat az e témában kutató látogató. Ezek egyike Weiner kupléja, amely igazán nagy meglepetést okozott számunkra. Első hallásra sablonosnak tűnő szövege sok érdekes, mára elfelejtett film- és mozitörténeti jelenség megörökítője. Segítségképpen a track-adatalap megjegyzésrovatába „kikódoltuk” a helyenként érthetetlenségig roncsolódott lemez kuplészövegét. Érdemes a szöveget átfutni, hiszen olyan száz év előtti jelenségekről és médiasztárokról történik benne utalás, mint a mesterdetektív Nick Carter és Zigomar, az egyik első thrillerfigura.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egymástól függetlenül lettek világhírűek a filmvásznon, karrierjük előzménye megszámlálhatatlan képregény és filléres füzetecske, melyek a század első éveiben jelentek meg Franciaországban, párhuzamosan a filmekkel. A figurák és a történetek olyan népszerűek voltak idehaza, hogy még a rendőrségi krónikákba is bekerültek. 1912-ben ugyanis egy gyermek a filmben látottakat az utcán próbálta ki, az autó azonban, amelyet feltartott kézzel akart megállítani, elgázolta. Lehmann Paliról nem sokat tudni, noha néhány filmje megtalálható a filmarchívumban. Annyi bizonyos, hogy amerikai komikusról van szó, akinek filmjeit nyilván még nevében is magyarítva tudták csak eladni a hazai forgalmazók. Asta Nielsen dán színésznő nevét a német filmek tették világhírűvé. A filmművészet első nemzetközi sztárja és végzet asszonya több mint nyolcvan filmben játszott főszerepet. Első alakításait éppen ekkoriban, vagyis 1912 körül láthatta a magyar közönség.


Asta Nielsen 1500 méteres drámáit és vígjátékait nagy sikerrel vetítették a magyar mozik. És hogy miért fontos a film hossza a tízes években? Mert a vetítés még kézi meghajtással, „kurblizással” történt, ennek eredményeképpen nem lehetett garantálni a vetítés időtartamát percben, csak a vetítendő film tényleges hossza adott némi támpontot a nézőknek. Hamar megszokták, hogy a méterhosszt magukban „átkonvertálják” tényleges időre, noha erre nem volt különösebb szükségük, hiszen az előadást amúgy is többször megszakították szünetekkel, amikor megjelent a trafikos, hangosan kiabálva: „szaloncukor, csokoládé kapható!” Ekkor végezték el az áporodott levegő frissítésének műveletét is, fenyőillatú kölnivízzel megtöltött pumpa, az úgynevezett Perolin segítségével. Íme itt a hiteles dokumentum:


Végezetül Weiner kupléjának utolsó versében szerepel egy kifejezés, amelyet ma már mindenki tévesen használ. Ez a fogalom a „szkeccs”, amely valóban rövid és komikus jelenetet takar, lényege azonban az előadásmódban van, amely a filmvetítés és színpadi játék kombinációja.  „Három vetített és négy színpadi képben” – szólt a hirdetés, amely arra utalt, hogy az előadás során egymást váltják majd a filmvetítések és a színpadi jelenetek, amelyekben természetesen a film szereplőit lehet majd élőben látni, filmbeli jelmezükben. Sokan, nagyon sokan úszták meg az első világháborút ennek a műfajnak köszönhetően, amely azonban tagadhatatlanul strapás lehetett. A színészeknek ugyanis minden esetben együtt kellett utazniuk a filmkópiákkal városról-városra. Elég volt egy váratlanul érkezett behívóparancs és borult az egész előadás, oda lett a forgalmazó teljes befektetése. Külön filmvállalat is alakult ezen a néven, és mint Balogh Gyöngyi, a magyar némafilmek legkiválóbb kutatójának publikálatlan dokumentumaiból megtudhatjuk, még „Asta Nielsen” címmel is született egy paródia-szkeccs, amely az istenített sztárok modorosságát karikírozta. A több tucatnyi szkeccs közül számosat nagynevű filmművészek, köztük Kertész Mihály, a később világhírű Casablanca alkotója rendezett. A szkeccs azonban, mint műfaj a hangosfilm megjelenésével pillanatok alatt kiment a divatból és megszűnt. Mivel előadásuk színészekhez és színpadhoz kötött, némelyükből később pótforgatásokkal teljes filmet fabrikáltak, a többségük azonban eltűnt a süllyesztőben. A talán örökre megsemmisült kópiák százainak sorában előkelő helyet foglalnak el a szkeccsek. A világhírű Michael Curtiz, alias Kertész Mihály szkeccsei sincsenek meg sehol a világon, csupán néhány cikk és fénykép tanúskodik a létezésükről. Érthető tehát a filmtörténészek öröme, amikor itt, a Gramofon Online gyűjteményében a közelmúltban váratlanul felbukkant Kertész egyik szkeccsének betétdala, melyet íme itt is meghallgathat a tisztelt érdeklődő.   

Szólj hozzá!

Az első magyar filmszemle

2011.01.28. 01:05 GramofonOnline

Érdemes felidézni az 1939 nyarán megtartott első magyar filmszemlét, amely természetesen nem ezen a néven vonult be a köztudatba. Az Országos Széchényi Könyvtár digitalizált gyűjteményeinek honlapjára most került fel az a néhány lapszám, amely ennek a filmtörténeti vállalkozásnak önálló sajtójából fennmaradt. Mindösszesen három lapszámról van szó, amely az 1939-es és az azt követő év filmhetének önálló, saját kiadványa volt. Még a fejléc is büszkén tudatja az olvasóval, hogy a nyolcoldalas ingyenes újság szerkesztősége és kiadóhivatala a filmhétnek otthont adó Lillafüredi Palotaszállóban volt.

Az első filmszemlét tehát, amely a „Nemzeti Filmhét” nevet viselte, 1939 júniusának elején tartották meg, akárcsak ma, a tágabban értelmezett filmszakma számára. A Palotaszállóban igényesen megszerkesztett és látványos külalakban kinyomtatott sajtótermék példányszámáról nincsen információnk. Nyilván nem lehetett túlságosan sok belőle, hiszen az első évfolyam első száma nem is maradt fönn. A második is csak akkori filmgyártásunk egyik legtehetségesebb díszlettervezőjének, Kokas Klárának hagyatékában, kinek rokonai csak nemrégiben adták át a kincseket jelentő forgatókönyveket, díszlet- és jelmezterveket a Filmarchívum kutatóinak. A többi lapszámot, az 1940-es év 1. és 3. számát már a Filmarchívum könyvtárának munkatársai kerítették elő, hogy a digitális archívumban egymás mellett kutathassa az érdeklődő történész az ős-filmszemle krónikáját. Az önálló kiadvány mellet az akkori filmszakma, pontosabban a Filmkamara által megjelentetett és olvasott „Magyar Film” című hetilap terjedelmes cikkei is bőven nyújtanak forrásanyagot a nem mindennapi esemény feldolgozásához. Természetesen ezek a lapszámok is megtalálhatók a www.epa.hu oldalon. Ezekből sikerül nagyjából rekonstruálni az eseményeket, melyek a vetítések mellett vitaestekről, tematikus szakmai előadásokról és jelmezes filmbálról, divatbemutatókról is beszámolnak. A „magyaros estélyi szűr”, "Hófehérke-strandkabát” és filmmotívumokkal díszített társasági ruhák felvonulásáról egyébként nem csak a szűk szakma értesülhetett. Rekordsebességgel került a nagyközönség elé a Filmhét eseményein készült tudósítások filmbeszámolója. Mindez látható ma is, mégpedig a Neumann-ház Gramofonlemezeket bemutató archívuma mellett a több ezer híradófilmet publikáló oldalán, amelyre a filmhéttől függetlenül is érdemes ellátogatni.

 

Íme, itt vannak tehát a filmmotívumok a fehér estélyi ruhán, amit az akkori idők egyik legfoglalkoztatottabb ruhaszalonjának tulajdonosa, Langermann Gizella visel (00:09).  00:18-nál Rácz Vali, a filmen és gramofonlemezeken egyaránt gyakran szereplő énekesnő látható, mégpedig abban a jelmezében, melyet az akkor forgatott „Toprini nász” című filmjében is viselt. Közvetelenül utána stüszivadász-kalapban a több tízezer filmriportjával talán ma is rekordtartó Somkúti (Sovisráth) István filmoperatőr. Őt követi Kiss Ferenc méltóságos úr, aki nem csupán kimagasló színészi teljesítményeivel, de az akkori kulturális életben vállalt magas hivatalával is tiszteletet parancsolt maga körül az egész filmszakmában. A filmgyárak igazgatói, producerek, filmcézárok is sorban felvonulnak a kamera előtt, ki foxtrottozva, ki cigarettázva, mint például az orosz népi jelmezbe öltözött Takács Antal filmvállalkozó, akit a háttérből gyanakodva figyel Fényes Szabolcs zeneszerző (00:25). A tizenéves Szőnyi Gizi és Feri táncosok kiléte csak az írásos forrásból derül ki, ahogyan arról is csak a már említett újságokból szerezhetünk tudomást, hogy a szálló előtti Hámori tavon megrendezett éjszakai gondolás felvonulással és tűzijátékkal egybekötve bemutatták az addig elkészült legnagyobb kormányzói portrét. Horthy Miklós kormányzó országlásának huszadik évfordulójára ugyanis elkészítették az addigi legnagyobb Horthy-képet, amit ember valaha látott. Muskovszky László grafikusművész 80 négyzetméteres alkotását a tó felett, a hegyen feszítették ki az éjszakában.

Szerencsére a Nemzeti Filmhét megnyitásáról is maradt fenn filmdokumentum, ráadásul éppen az, amiben látható egy pillanatra az elveszett lapszám, az 1939/1-es (00:24).

 

Az írásos híradások szerint készültek további filmfelvételek is a filmhét során, ezeknek azonban nem találni nyomát. Csupán annak az egyetlen és legértékesebb filmdokumentumnak maradt meg a kópiája, amely Dudás László díszlettervező és amatőrfilmes kamerájában forgott. A részben színes AGFA anyagra fotografált felvételek becses emlékeink filmtörténetünknek erről a gazdag korszakáról. Látható rajta mindenki, aki ezen a két híradóriporton szerepelt, illetve egy hosszabb színes képsor mutatja be az első magyar hangmérnököt, Lohr Ferencet és az akkor még ruhásszekrény nagyságú gépein végzett érdekes munkáját.

A filmverseny (mert hogy ilyen is volt) első díját, egy bronzszobrot a már említett „Toprini nász” nyerte, nem is minden ok nélkül, hiszen rendezője a később Hollywoodban karriert csinált Tóth Endre, André de Toth volt.  Azonban nem csak az 1939-es év filmtermését bírálták el akkor. Néhány évvel korábbi alkotások is a zsűri elé kerültek, például az a német-magyar koprodukció, amelynek magyar változatáról hosszú évtizedeken át úgy tudtuk, hogy minden kópiája elveszett. A Nemzeti Filmhéten az IBUSZ ólomkristály tálát nyert „Varieté csillagainak” csak néhány éve került elő az a majdnem teljes változata, amelyről kiderült: a Vörös Hadsereg hadizsákmányaként került ki Moszkvába 1945-ben. Ekkor azonban már nem rendeztek filmhetet. A Magyar Film évfolyamait végiglapozva megállapíthatjuk, hogy ez az első szakmai rendezvény olyan pénzeket emésztett fel, hogy a következő évben már csak szerényebb ünnepségre kerülhetett sor. 1941-ben pedig már meg sem rendezik a Nemzeti Filmhetet. „Nagy örömmel fogadjuk azt a tervet, hogy háromévi szünet után ismét feltámasztják a Nemzeti Filmhetet, s újból összeül Lillafüreden a magyar filmszakma és az illetékes hatóságok képviselői, hogy közvetlen eszmecserék, előadások és filmbemutatók kapcsán megbeszéljék mindazt a sok súlyos problémát, amely ma a filmgyártás tényezőit foglalkoztatják.” – ujjong a Magyar Film szerkesztője a címlapon az egyik 1943-as tavaszi számban. A terv azonban sosem valósul meg, csak beszélnek róla, tervezgetik-szervezgetik, mint az előző két évben. 1944-ben is szóba kerül az ötlet, de ekkor már természetes módon nem rendezik meg.

Kereken húsz évvel később, 1965. november 10-14. között Pécsett került sor az I. Magyar Játékfilmszemlére, amelyet 1970-ig évente hasonló rendezvények követtek. Az 1970-es években gyakoriságuk háromévenkéntire ritkult, majd 1980-tól kezdődően ismét évente vonultatták fel a honi filmtermést, ez alól csak az 1991-es év jelentett kivételt. Noha ma több szempontból is válságos időt élünk, a filmszemle mégsem marad el. Az MMK Kuratóriuma az év végére gyógyírt keresett a Magyar Filmszemle 2011-es finanszírozására és a már megszokott év eleji időpont helyett április végén élvezhetjük a 43. magyar filmfesztivált. Addig még van egy kis idő, nem árt, ha kicsit közelebbről is megismerjük ez elsőt!

 

 

1 komment

Különdíjat nyert a Gramofon Online

2010.12.03. 22:42 GramofonOnline

Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy weboldalunk és szolgáltatásunk a Magyar Marketing Szövetség által rendezett az Év Honlapja 2010 versenyén különdíjat nyert a Kultúra kategóriában. A zsűri az értékelésnél a minőségi megvalósítást és a szolgáltatás ritkaságokat bemutató, hiánypótló jellegét emelte ki.

Ezzel egyúttal elmondhatjuk, hogy a tavaly hasonló díjat nyert Filmhíradók Online-nal együtt most már mindkét szolgáltatás nemcsak felhasználói, hanem szakmai elismerésben is részesült.
Ezúton szeretnénk megköszönni mindenki munkáját, aki a fejlesztésekben részt vett illetve azoknak a segítségét, akik a közös auditív múlt gyarapításán fáradoznak!
 
Neumann Nonprofit Kft.
 

1 komment

Két üzenet a frontról

2010.11.23. 22:44 GramofonOnline

Ismeretlen forrásból származó világháborús frontüzeneteket juttattak el hozzánk a Gramofon Online látogatói. Az egyik, egy hangüzenet, Tóth Ferenc rádiógyűjtő tulajdona, a másik pedig egy Németországból hazaszármaztatott tábori levelezőlap, amely ezúton keresi a feladó hozzátartozóit. Most minden további helyett bemutatjuk az érdekes hangfelvételt, amely minden bizonnyal messze Magyarországtól, valahol a fronton készült a Haditudósító Század lemezvágógépén. (A lemezoldal megfordításban az A/B gomb segít!) 

 

A németországi hangamatőrök körében oly népszerű Decelith-márkájú kétoldalas lemez alighanem valamiféle technikai próbalemez lehetett, ez a rögzített szövegből is kiderül. Készítője és a lemezen beszélő Antal nevű férfi kiléte ismeretlen, csakúgy, mint a lemez további sorsa. Ismert viszont a körülmény, amellyel a hanglemezt rögzítették, erről a korabeli filmhíradó több ízben is beszámolt, s akik emlékeznek rá, vagy hallottak róla, azok tudják, hogy a fronton készült hanglemezeket hetekkel később a Magyar Rádió budapesti stúdiójában küldték az éterbe. Ebben a régi filmhíradórészletben éppen egy Decelith lemez forog a lemezjátszón, és a beszélő személyt is véletlenül Antalnak hívják.

 

A fronton készült több száz vagy ezer hanglemezt sajnos nem őrizte meg az utókor. A szomorú és megható hanglemezeknek ma már csak csekélyke töredéke található meg a Rádió hangarchívumában vagy magángyűjteményekben. Munkánk során igyekszünk ezeket az egyedi hangfelvételeket is felkutatni és közzétenni a Gramofon Online hangarchívumában, ezért is nagy öröm, hogy Tóth Ferenc most megosztja mindenkivel érdekes gyűjteményének ezt a ritka kincsét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szomorú emlékű intézményről számos irodalmi emlék mellett játékfilmek is megemlékeznek. Ráadásul éppen olyanok, melyek abban az időben készültek. A "Horthy Miklós katonái" munkacímmel forgatott "Üzenet a Volga-partról", melyben Sárdy János alakította az énekes katonafőszerepet, hosszú jelenetben mutatja be, miként dolgozott a honvéd hadiüzeneteket rögzítő század, ráadásul a riporter szerepében az akkori idők egyik legnépszerűbb rádiós személyiség, Budinszky Sándor volt látható, hallható. Ez a jelenet persze kicsit eltúlozva mutatta be a technológia valóságos eseményeit, hiszen a felvétel és a sugárzás idejét teljesen összemosta. Erre nézve reálisnak mondható képet ugyancsak a korabeli híradóból kapunk. 

 

Mivel alig élnek már azok közül, akik testközelből végigélték ezeket a szívszorító pillanatokat, nyilván nem sokan vannak, akik ismerik a második világháborúnak ezt a kíméletlen arcát. Okulásul és mintegy a most előkerült hangdokumentum illusztrálásaképpen ide kívánkozik ez a szívbemarkoló híresemény is, amely a távházasság intézményét mutatja be és amely úgyszólván csak napokkal előzte meg a doni összeomlást. 

 

A másik üzenetet a féltő gondoskodás küldte el nekünk. A vastag boríték feladója Lipcsében él, és 87 éves. Ő az 1942 karácsonyán feladott tábori levelezőlap címzettje, a feladó pedig a MOKTÁR, azaz a Magyar Országos Központi Takarékpénztár akkori igazgatója, Bánk (Beráts) László főhadnagy. Nála kezdte banki pályafutását az érettségi után Dr. Roszner Aladár és egyfajta barátság alakult ki kettejük között, melynek mondhatni utolsó dokumentuma ez a tábori levelezőlap. Bánk főhandnagy halálhírét Földényi-Fixl Lajos egykori futóbajnok hozta a szovjet frontról Roszner úrnak, aki ma is szeretettel és tisztelettel emlékszik egykori barátjára, a BEAC és a MAC színeiben sok gátfutóbajnokságot nyert sportemberre. A 44 éves korában hősi halált halt sportoló és bankigazgató a fronton is a sícsapatban teljesített szolgálatot, mint síoktató. Keressük tehát az ő és a hangfelvételen mikrofonba beszélő "Antal" nevű katona hozzátartozóit. "Ki tud róluk?"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (Fotók: Fortepan archívum)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2 komment · 1 trackback

Rejtélyes titokra bukkantunk!

2010.11.04. 01:05 GramofonOnline

Régóta próbálom megfejteni a Néma trombitás poénjait, de sehogysem akar sikerülni! Amikor először hallottam, hirtelen nem is értettem, hogy mi ebben a magánszámban a vicces. De úgy látszik, a maga idejében, száz évvel ezelőtt nagyon is egyértelmű volt, hiszen a jelenetben elhangzó zenei részletek annyira közismertek lehettek, hogy azok szövegrészleteinek vonatkoztatása nem kívánt különösebb intelligenciát a hallgatótól, és éppen ez volt benne a poén. De én sajnos későn születtem és így csak töredékét ismerem a rejtvényzenéknek. A régi hanglemezek iránti tiszteletem és szeretetem az, amire támaszkodhatom, ez azonban a feladathoz úgy látszik nagyon kevés. Tegyék próbára könnyűzenei intelligenciájukat önök is!

Bevallom, eleinte még a szituáció sem volt egyértelmű, amiben a jelenet játszódik. Ki ez a trombitás, és miért néma? Úgy látszik, hogy ezek a kérdések nem csak az én fejemben ütöttek szöget, hiszen a jelenetet még annak idején felvették rövid bevezető szöveggel is. Itt a bíró jóval kevesebbszer közli a zenei rejtvények megfejtéseit és a szegény néma trombitást (aki valójában leginkább tubás) is mással vádolják.

Így múlik el a világ dicsősége - méláztam a megoldatlan rejtvénylemezek fölött és régi családi kártyacsaták jutottak eszembe, amikor az összebeszélt családtagok a Tell Vilmos nyitány váratlan fütyülésével jelezték egymásnak, hogy a partnerül hívott makk felsőt a kezükben tartják. Ez a kis anekdota bizonyította végül számomra, hogy a választ az akkori idők gondolkodásmódjában és a humorral, pajzánsággal kapcsolatos asszociációs szokásaiban kell keresni.
Izgatottan kutattam a jelenet német vagy amerikai változatát is, de sajnos semmit sem találtam. Kiagyalójának, írójának nevét talán már örökre elmosta az eltelt nagy idő, hacsak nem maguk a komikusok voltak a szerzők, ami egyébként könnyen elképzelhető, és így máris két különálló, ám egymásra nagyon hasonlító szerzeményről beszélhetünk. Úgy tűnik, ezeknek a néha furcsa-érthetetlen magánszámoknak, kabarétréfáknak ihletettsége még sok rejtélyes dolgot rejt. Ezt bizonyítja ugyanis egy másik szerzemény, melynek alapötletét és eredetét a címkén szereplő alcím árulta el.

A fiatalon elhunyt progresszív festőművész, Bihari Sándor neve úgyszólván egybefonódik Göndör Aurél kétoldalas hangjáték-lemezének címével. Ez volt ugyanis az 1906-ban elhunyt művész egyik leghíresebb képe. De nem csak ez az 1886-ban készült festmény, amely a Bíró előtt címet viseli, hanem egy másik is, Az ő nótája.
A zenés jelenet már régi ismerősünk, jó néhány változat hallható belőle gyűjteményünkben. Az első pillantásra teljes rendszertelenséggel feliratozott címkéi már eddig is sok bonyodalmat okoztak a feldolgozáskor, most azonban fény derült a sorszámozás és gyűjtőcím eredeti koncepciójára. A két, valójában egymástól független festmény hangjáték-változatait a szerző (valószínűleg Göndör Aurél) nyilván Bihari hirtelen halála után logikus sorrendben próbálta meg összekapcsolni. Úgy gondolta, hogy a végkifejletet, a cigányprímás bíró előtti vallomását tartja fontosabbnak, ezért mindkét jelenetnek ezt a főcímet adta, megkülönböztetve első és második részt. Mivel azonban ez nem bizonyult szerencsés döntésnek azok számára, akik nem ismerik a témaválasztás eredetét, csupán az első résznek adott külön alcímet. Így lett ez egyszerűen Az ő nótája. Figyelemre méltó alkotói kísérlet e két, valójában leírhatatlan messzeségben lévő művészeti ág összekapcsolására, különösen úgy, hogy tudjuk, a két kép tartalmi párosítása még talán Bihariban sem merült föl, hiszen a második részt hét évvel korábban festette. De vajon mi késztette Göndört a szövegek megírására, a jelenetek összekapcsolására? Barátja volt a festő? Vagy csak a hirtelen halál kapcsán rendezett tárlaton tetszettek meg neki a képek? Nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy a két jelenet eltérő dramatrugiai szerkezete (az első zenés csárdajelenet énektöredékekkel és prózával, a másik pedig tiszta verses monológ) nem arra utal, hogy eredetileg  is egy időben és egy koncepció alapján íródott volna a két produkció.
Íme az eredeti elgondolás egy viszonylag jó állapotban fennmaradt lemezen, amely az A/B ikonnal a másik oldalára fordítható.

A fennmaradt lemezpéldányok alapján úgy tűnik, a két jelenet együttesen nem arathatott különösebb sikert. Kétoldalas formában néhány kiadást ért meg csupán, többnyire külön-külön, más-más felvételekkel párosítva forgalmazták a két helyszínen játszódó, de Göndör Aurél szerint összetartozó jeleneteket. Akadt olyan cég is, amelyik jobbnak látta a "második rész" megjelölést nem feltüntetni a lemezcímkén, sőt, az akkor népszerűsége csúcsán lévő  Göre Gábor sorozat Kátsa cigányának monológjaként eladni a hangfelvételt.
 

Bihari Sándor: Az ő nótája (1893)

A fennmaradt 3 különböző felvételű első rész és 6 lemezoldalnyi második rész beszédes bizonyítéka annak, melyik jelenet aratott nagyobb sikert a maga idején. Érdekességét nem is a tartalmi mondanivalója, a színészi játék vagy a humora adja. Értékét leginkább a kora, az akkori idők társadalmi különbségeinek dokumentációja és a Bihari képeivel való összefüggése határozza meg.  A jelenség mindenestre annyira érdekes és egyedi, hogy szinte kínálja magát egy hosszabb tanulmány vagy egyetemi dolgozat alapjául. Aki azonban nem akarja ekkora fába vágni a fejszéjét, csak hallgassa meg a jeleneteket és közben nézegesse a képeket, ha van hat perce időt szakítani erre a véletlenül napvilágra került százéves titokra!
 

Bihari Sándor: Bíró előtt (1886)

Bihari Sándorról és a szóban forgó festményekről bővebb információk itt: mek.niif.hu/04100/04171/html/index.htm

1 komment

Barázdába vágott tévedések

2010.09.15. 23:21 GramofonOnline

Ez a bejegyzés a vájtfülűek számára íródott. Azok közül is első sorban csak azoknak szól, akik kíváncsiak a száz év előtti hangfelvételek legapróbb zörejeire, nemkívánatos, ám annál érdekesebb "hibáira".

Köztudomású, hogy az egyes művészettörténeti ágak korai darabjainál a hibák, tévedések jelentik a legértékesebb leleteket a művek születési körülményeit kutató régészek számára. A fényképezés históriai emlékeinek legértékesebb darabjai az eredeti üvegnegatívok, amelyek sok esetben kendőzetlen formában igazolják a fényképfelvétel történeti hitelességét és számolnak be a készítés esetlegességéről. A sztálini fotódokumentáció korszaka például kötetekre való történeti-kutatói elemzésekkel vár az utókor megfejtőire, csakúgy, mint a századelő hangrégészeti leletei, amelyek közül egyre több érdekes felvétel kerül most publikálásra a valamikor felállítandó Nemzeti Hangtár alapjául szolgáló Gramofon Online magángyűjteményi kollekciójában.

A figyelmes kutatók a több mint két és félezres gyűjteményben máris rátalálhattak olyan hangfelvételekre, amelyek a mai kor vájtfülű hallgatói számára finoman szólva is érdekesek. Itt van például az eddigi gyűjteményben tíz különböző előadásban is meghallgatható Hermann E. Darewski jr. amerikai zeneszerző komponálta "A trombitás" című szerzeménye, amely Szécsi Magda előadásában úgyszólván teljesen értelmetlen előadásmódban hallható. Ez a Dacapo-lemez a kuplé a felénél váratlanul véget ér, a mulatságos történet így nem teljesedik ki, befejezetlen marad. Íme: 

Érdemes teljes előadásban is végighallgatni, a tízes évek ünnepelt slágerénekesnőjének, Solti Herminnek tolmácsolásában: 

 

Vannak azonban ennél feltűnőbb hibák is: íme egy egészen frissen feltöltött magyar nóta, a "Nagyváradi dimbes-dombos", amelynek felvételét kizárólag Göndör Aurél lélekjelenléte mentett meg a darab felvételekor. Még a botfülűek számára is nyilvánvaló a baki, amikor a nóta utolsó előtti strófájánál a zongorakísérő Hetényi-Heidelberg Albert rutinos mozdulattal le akarja zárni a darabot, de Göndör tovább énekel. A zongorista becsületére legyen mondva, nagyon ügyesen, szinte alig észrevehetően mentette meg az előadást, nyilván ennek köszönhetően nem is vették újra a lemezoldalt.

 

A Mocsányi-Lakos duó visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az akkori idők lemezfelvételei kőkemény profizmust kívántak az előadóktól. Csupán egyetlen próbára volt lehetőség, ezt követően tökéletes előadást kellett nyújtaniuk, hiszen akkor már minden élesben ment. A kis és nagy stúdióknak sem technikai sem anyagi lehetősége nem volt túlméretezett, így nem csak az idővel, de a drága nyersanyagokkal is spórolniuk kellett. Aki a szokottnál is gyakrabban hibázott, vagy pontatlanul játszott, nem énekelt többet hanglemezre. Szerencsére azonban az akkor már komponistaként is befutott Hetényi-Heidelberget nem büntették ilyen szigorral. Mai füllel hallgatva az akkori zongorakíséreteket, az ő játéka messze kitűnik kortársaiétól. Nagy kár, hogy szóló zongorajáték felvételére akkoriban kevésbé, pontosabban soha sem nyílt lehetőség, így nem kaphatunk tökéletes képet arról, milyen volt valójában a századelő kávéházi vagy filmszínházi zenekultúrája. Felvételei közül talán csak egy van az eddigi gyűjteményben, ami ebből a szempontból kissé árulkodó lehet, egy világsláger magyarított paródiája: 

 

Hetényi-Heidelberg Albert gazadag és hosszú életművéről egyébként gazdag részletességgel számol be a Színészkönyvtár, érdemes beleolvasni, ha valaki kíváncsi a századforduló zenei kultúrájára. Arról azonban nyilvánvaló módon e helyütt sem esik szó, hogy a "Nagyváradi dimbes-dombos" felvételének napján miért volt annyira dekoncentrált, hogy két és fél perc után elrontotta a felvételt. Nem is eshet szó, hiszen azt sem tudjuk pontosan, melyik évben vették fel a számot, és nem csak a nóta szerzője ismeretlen, de még a Göndörrel közreműködő énekesnő neve sem ismert. Ráadásul a Baby-Record hanglemez etikettjén még a szerzemény címe is tévesen szerepel, ez azonban az ilyen korú lemezeknél egyáltalán nem ritka jelenség. Ami azonban igazán szomorú és elgondolkodtató, hogy a több száz hanglemezfelvételt jegyző Göndör Aurélról sem tudni jóformán semmit. Az a kevés, ami mégis fennmaradt róla, egy másik bejegyzés témája lesz. Addig próbáljuk meg együtt megfejteni ennek a hanglemeznek számtalan rejtélyét!

1 komment

107 éves a világ legöregebb színésze

2010.08.18. 00:44 GramofonOnline


Az elmúlt héten az osztrák filmarchívum szerteágazó érdeklődésű munkatársa, Dr. Nikolaus Wostry hívta fel a figyelmemet a Guiness rekordokat messze túlszárnyaló holland származású színészre, aki a német nyelvterületen közel 90 éve működik és a mai napig koncertezik! Johannes Heestersről van szó, aki a népszerű nemzetközi filmes adatbázis szerint még némafilmen is szerepelt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igaz, a németek és osztrákok kedvenc Jopie-ja még nem töltötte be a a 107. életévét, mégis érdemes a híradásokat figyelni december eleje táján, mert akkor bizonyosan szuperkoncerttel ünneplik a bécsi operett állócsillagát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már nem volt fital, amikor a németnyelvű zenés színpad felfedezte a jó kiállású, megnyerő előadói képességekkel és tiszta tenorhanggal megáldott színészt. Harmincévesen kezdte színészi pályafutását holland, majd osztrák, végül német filmeken, partnerei közt csupa ismerős magyar neveket találunk: Rökk Marikát, Tasnády-Fekete Máriát és a most 98 éves Eggerth Mártát. 1946-ban Budapesten kezdte forgatni a XIV. Renée című  operettfilmet, amelynek készültéről ugyan megjelentek az első riportok a lapokban, a Ráthonyi Ákos rendezte film azonban soha sem készült el, a főszereplő Gaál Franciska és az operettre éhes közönség legnagyobb sajnálatára. A produkció mind a mai napig a magyar- és osztrák filmtörténet fehér foltja maradt, sem az addig leforgatott beállítások, sem eredeti fényképek nem maradtak fenn a zenés filmkezdeményből.

 

Heesters a háború utáni évtizedeket az NSZK-ban és Ausztriában töltötte, eleinte évenként több játékfilmet is készítve, majd a televíziózás elterjedésével leginkább már csak televíziós produkciókban vállalt énekes szerepeket. Íme egy részlet a Rökk Marikával az 1950-ben készült Csárdáskirálynőből. 

A nyolcvanas években egy időre pihenni hagyták a filmesek, ám amikor a századikhoz közeledett, felkérések tucatjait kapta. Számokat írtak neki és látványos helyszíneken forgattak vele, a kerek jubileumtól kezdve pedig minden évben hangversenyteremben ünneplik december 5-i születésnapjait. Idén tölti be a 107. életévét, és mint számos interjújában elmondta, a fellépések tartják életben. 

A most 106 éves énekes színész még Budapesten is koncertezett, igaz, akkor nem életkoráról volt ismert, hanem filmjeiről és a hanglemezeinek tucatjairól, amelyek mindegyike eljutott hozzánk is. Az eseményről a filmhíradó is készített riportot, amelyet 1943 februárjában mutattak be a mozik és a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Neumann-ház filmhíradó gyűjteményének jóvoltából az interneten most mi is megnézhetünk.

Isten éltesse Johannes Heesterst "bis Hundertzwanzig"!

Szólj hozzá!

Újdonságok és extrák nem csak nekünk

2010.08.02. 12:45 GramofonOnline

A május közepén bevezetett új funkciógombok, a lemezfordítás, a Gramofonrádió, a fórum és a Facebookon működő napi ajánló mellett a Gramofon Online lelkes kultúrmunkásai most újabb online szolgáltatásokkal igyekeznek akusztikus örökségünket minél szélesebb körben terjeszetni és népszerűsíteni.


Hangarchívum nemzetközi nyelveken és segítséggel

A jövőben már nem csak a magyarul tudó látogatók kutathatnak hangarchívumunkban, hanem az angol és német nyelvterületen jártasak is, és ez különösen fontos lépés a teljesség igényének szempontjából. A 78-as gramofonlemezek gyűjtőköre ugyanis jócskán túlnyúlik a határainkon, mint ahogyan a száz évvel ezelőtti kiadók és hanglemezgyárak sem kizárólag egy nemzet nyelvén készítették és adták ki felvételeiket. Az oldalt gyakran látogatók tudhatják, hogy a magyar kiadók lemezei között szép számmal szerepelnek az Osztrák-Magyar Monarchia nemzeteinek felvételei, amelyek épp olyan fontos elemei az adott népek kulturális örökségének, mint nekünk a mieink. Ezért is fontos, hogy hallgatható adatbázisunk minél szabadabbá és kényelmesebbé tegye a meghallgatást, kutatást.

E két funkció mellet természetesen van egy harmadik is, amely reményeink szerint minden felhasználónk számára örömet jelenthet. Ez a feltöltés, amelynek nem csak többnyelvű eligazítószövege az új szenzáció, hanem maga a szolgáltatás is. Amint az a mellékelt eligazítószövegekben is olvasható, feltöltésre az jogosult, aki gyűjtőként regisztrálja magát az oldalon. Ezt követően az utasítások alapján azonnal beszállhat a közös hanggyűjtésbe anélkül, hogy egy pillanatra is megválna régi lemezeitől. Csupán a lemezek hanganyagát és a címkékről készített szkennelt másolatot kell elküldenie nekünk a rendszeren keresztül, mi pedig gondoskodunk a hanganyagok megszűréséről és a gyűjtemény megfelelő helyére történő beillesztéséről. Ha pedig valaki nem tudja biztosan, hogy a birtokában lévő hanglemez szerepel-e már a Gramofon Online hangarchívumában, akkor mostantó kezdve a hanglemezek megrendelési- vagy katalógusszáma alapján is kereshet a rendszerben.

Szintén újdonságként áll rendelkezésére a feltöltő hallgatónak, a jelszóemlékeztető, amely az elfelejtett jelszavak megtalálásában vagy új jelszó igénylésében segíthet. Ha pedig a feltöltés, a szűrés, adatfeldolgozás és minden más procedúra sikerült, akkor nincs más hátra, minta menüpontok sorából elérhető "Új" fülre kattintani, ahol megjelennek a legfrissebb feltöltések. Természetesen ez is a legújabb fejlesztés eredménye.

 

Minőségi eligazítás az egyre gyarapodó adattengerben

A Gramofon Online többezer hanglemezt felsorakoztató rendszerében és az elveszett, vagy lappangó hangfelvételek adatit rögzítő eredeti gyári katalógusok adattengerében bizony nem könnyű az eligazodás. A navigációt segíti a jövőben az ún. autocomplete-keresési rendszer, amely a keresési szót, a beírás pillanatában automatikusan a hozzá hasonló létező szavak és kifejezések segítségével lehetséges találati listára bővíti, így sokkal könnyebbé és pontosabbá tesz bármilyen keresést.

Ugyancsak a könnyebb átláthatóságot segíti az adott lemezoldal url címében található címváltozat, amelyből azonnal kiolvasható, melyik szerzeményt rejti a webes hivatkozás.

Ha pedig sikerült megnyitni a levélben küldött oldalt és megszólalt a lemez, sose feledjük, hogy annak minden esetben a megszűrt változatát hallunk ezután. A három digitális szűrőn áteresztett, javított hang lesz ezután a weboldal valamennyi meghallgatható lemezének alapértelmezett lejátszási formája. Tiszteletben tartva azonban a kíváncsiságot és az eredetiséghez való hűséget, valamennyi hangfelvételnél biztosítjuk a kiindulási változat meghallgatásának lehetsőégét a lejátszón elhelyezett "HQ" gomb átkapcsolásával. A két betű a High Qualityre, vagyis a magas minőségre utal, melynek elérése nem csak a régi, recsegő-ropogó hanglemezek többezres hallgatótáborának célja, de más értelemben annak a két tucat embernek is eltökélt szándéka, akik ezt a weboldalt hónapról-hónapra tökéletesítik, feljleszik, remélhetőleg mind többek örömére.

Szólj hozzá!

Hogy muzsikál a csináldmagad-gramofon?

2010.07.17. 10:56 GrO

Már (több mint) ezren vagyunk - a Facebookon! Örömünkre szolgál, hogy a gramofonfelvételek szimpatizánsai ilyen mértékben megszaporodtak az utóbbi napokban, ezért nem is haboztunk tovább: sietve kisorsoltuk maszek, összeszerelhető gramofonunkat a hozzá passzoló ajándéklemezekkel.

 Boldog nyertesünk meglepett bennünket egy jó hangulatban készült videóval is, amely nyereményével való első találkozását dokumentálja. Köszönjük és felhőtlen időtöltést kívánunk neki!

Szólj hozzá!

Címkék: facebook online nyeremény gramofon nyereményjáték sorsolás nyertes rajongó papírgramofon

Nyerjen összeszerelhető gramofont lemezekkel!

2010.07.02. 21:21 GrO

Egy szemrevaló, vadonatúj gramofon két ajándéklemezzel leendő tulajdonosát keresi…

Meggyőződése, hogy Önnél lenne a legjobb helye?

Ez esetben ne habozzon: játsszon velünk a Facebookon!

 

 

Ha szeretné megnyerni a képen látható mutatós papírgramofont, jelölje meg felhívásunkat a Facebookon a Tetszik/Like gombbal!

Ossza meg ismerőseivel a nyereményjáték részleteit és hívjon meg másokat is!

Ha az Ön segítségével összejön legalább 1000 Gramofon Online rajongó, sorsolunk!

 

Sok szerencsét és további kellemes időtöltést kívánunk!

 

1 komment

Címkék: facebook nyereményjáték sorsolás papírgramofon összeszerelhető

237 hangfelvétellel gyarapodott az archívum

2010.05.25. 14:03 GramofonOnline

A Gramofon Online hangarchívuma a néhány, közelmúltban bevezetett felhasználói újdonságai mellett több, mint 200 újonnan digitalizált és feldolgozott régi hanglemezfelvétellel is gyarapodott. Az Első Világháború előtti hangfelvételek mellett számos újabb, a későbbi korokban született gramofonfelvétel is kutathatóvá vált, de mindenekelőtt a Beka Records hanglemezgyár magángyűjteményekben fennmaradt 1906 és 1930 közötti darabjai azok, amelyek nagy számban váltak elérhetővé a mostani bővülés alkalmával.

Tovább gazdagodott néhány lemezzel a negyvenes évek népszerű jazzmuzsikusának, a legendás Chappy-nek életművét feldolgozó gyűjteményünk, de gyarapodott a megszámlálhatatlan gramofonfelvételt jegyző Ákos Stefi és Karády Katalin lemezeinek sorozata is újabb felvételekkel. Előkerült és most megosztjuk Önökkel néhány más, méltatlanul elfeledett sztár, Weygand Tibor, Kalmár Pál és Ambrózy Ferenc egy-egy lemezét és az 1943-as év slágereibe is belehallgathat néhány igen ritka Imperial lemezen keresztül. Kultúrtörténeti szenzáció az a His Master's Voice lemez, amelyen a legendás színészóriás, Ódry Árpád két-két Ady-verset szaval, a Nemzeti Színházi dikció 1930-as stílusában és egy másik, amely Tolnay Klári tulajdonképpeni apósának, a magyar operettjátszás egyik kiemelkedő alakjának, Ráthonyi Ákosnak hangját hallhatjuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lemezen csak ritkán fellelhető egykori Király Színházi komikusnak, Rátkai Mártonnak is előkerült egy prózai lemeze, amelyen egy-egy paródiát hallgathatunk meg a harmincas évek legelejéről, de érdemes meghallgatni tőle azt a két korábbi felvételt is, amelyek eddig is elérhetők voltak hangarchívumunkban. Mostantól meghallgatható az egyik utolsóként lepréselt magyar 78-as fordulatú hanglemez is, amelyen Psota Irén énekel két slágert és a weboldalunkra felkerültek az első filmzenék is: íme bármikor meghallgathatók az "Alkalom" című Karády-produkciónak vagy Csortos Gyula utolsó filmjének, az 1944-ben forgatott "Egy pofon, egy csók"-nak betétdalai.

A webes hangarchívum és általában az online hanggyűjtés előnye, hogy a korábban összeállított katalógusok szabadon, korlátok nélkül bővíthetők. Ez történt az általunk elsőként feldolgozott legrégibb magyar alapítású hanglemezüzem, az "Első Magyar Hanglemez Gyár" és a Special-Rekord lemezeivel is, amelyek gazdag forrását Kiss Gábor Zoltán lemezgyűjteménye szolgáltatta. Most előkerült néhány darab egy másik gyűjteményből, amelyek létezéséről még a tavaly kiadott, teljességre törekvő katalógus (Marton Gyula és Bajnai Klára munkája) sem tudott. Íme a lemez a Leányvásár népszerű slágerszámával, amely ezután már nem sűllyedhet a feledés homályába:


Reméljük, a régi gramofonlemezes hangarchívum fokozatos bővülése és az abban való kutatás legalább akkora örömet jelent majd Önöknek, mint amekkora élmény nekünk azok közreadása!
 

Szólj hozzá!

GramofonRádió és újabb lehetőségek a kezelőfelületen

2010.05.12. 21:52 GramofonOnline

Bővülő tartalom és egyre gazdagodó adatbázis

Sokak örömére újabb néhány száz felvétellel gyarapodott a Gramofon Online webes hangarchívuma, de mielőtt a tartalom bővüléséről beszámolnánk, megpróbáltuk weboldalunk kezelőfelületét praktikus és logikus változtatásokkal egyszerűbbé és funkcionálisabbá tenni. Az első két hónap hallgatottsági szokásait figyelve mi is sokat tanultunk ennek a száz éve kezdődött és 50 éve megszűnt ún. 78-as fordulatú hanglemezgyártási technológiának a sajátosságaiból, és megpróbáltuk a kétezernyi háromperces felvételt a mai kor igényeinek megfelelően sorba rendezni és fogyaszthatóvá tenni.

Nyilván sokan felfigyeltek arra, hogy olykor a lemezcímkéken más műcím és kifejezések szerepelnek, mint a nagy munkával kiépített adatbázis-háttérben, vagyis a lejátszóban megjelenő rovatokban. Ennek oka, hogy hanglemezgyártásunk hajnalán nem csak a művek valós címének megjelenítésére nem fordítottak különösebb figyelmet, de a kezdeti években magukat a szerzőket sem tűntették fel a tarka és látványos lemezcímkéken. Az ilyen weben megjelenő és bonyolult adatbázis-háttérrel működő hangarchvíumban szerencsére könnyen adódik lehetőség a hibák javítására, hiányok és rejtélyek megfejtésére. Ezért senki se csodálkozzon, ha mást olvas az eredeti lemezcímkéken és mást lát a kezelőfelületen, vagy lényegesen bővebb információkat talál az egyes lakonikus szűkszavúsággal megszerkesztett eredeti forrásoknál. Íme egy példa az izgalmas rejtvények megfejtésére, amelyre még bőven nyílik mód azok számára, akik regisztrálnak és megjegyzéseiket, véleményüket közre adják:

 

Nem csak kutatóknak, szórakozni vágyóknak is!

Ma reggeltől nem kell már vadászni a "jó számokat", a legkülönbözőbb szempontok alapján másodperceken belül megszólaltatható saját GramofonRádiónk, amely a pillanatnyi szeszélyünk alapján, valamely, az adatbázisban szereplő szó vagy kifejezés szerint sorba rendezi és egymás után lejátsza az arcíhvumban szereplő felvételeket. Csak rá kell kattintani az egyik címkeszövegre vagy keresésre a találati lista tetején és megjelenik egy "Ez szóljon a GramofonRádióban!" gomb, amivel el lehet indítani a rádiót, amely a találati lista első 20 találatát beteszi egy playlistbe és el is kezdi játszani azokat. Az oldalon alul pedig mindig az aktuálisan futó track adatlapja jelenik meg.


 

 

 

 

 

 

 

"Mennyi ideig köll várni, azalatt meg is fordíthatják a lemezt!"

Mától már nem kell vadászni Szabolcs Ernő színigazgató, a tízes évek Budapestjének telefonvonalait parodizáló magánszámának folytatását: a lemez másik oldala könnyű szerrel meghallgatható, ha a lejátszó lemezfordítást szimbolizáló A/B gombjára kattintunk. Tessék kipróbálni, nem csak a két részes kabaréjelenetekre vonatkozik ez a lehetőség, hanem valamennyi hangfelvételre, tehát olyan, mintha tényleg gramofonoznánk, csak itt nem kurblizni és forgatni kell, hanem klikkelni. 

 

Praktikus kérdésekre logikus válasz: újdonság a Fórum

Hasznos témák felvetéséhez és megválaszolásához alakítottuk ki a nyitólapon megtalálható Fórumunkat, ahol máris olyan, a gramofonlemez-barátok körében fontos és közérdekű témákra keresünk választ és tanácsot, mint a hanglemezek kormeghatározása, a legtökéletesebb hangtisztító szoftverek praktikái és a lemezek csereberéje, adásvétele. A topikok indításának feltételei és a válaszadás lehetőségei ismételten csak a regisztrált hallgatók és gyűjtők számára lehetségesek.

 

Eligazodás az ismeretlenben: Napi ajánló

Naponta frissülő ajánlat segíti ezután eligazodni a ma emberét az ismeretlen százéves hangfelvételek tengerében. Mit miért érdemes meghallgatni, melyik szám miért méltó a figyelemre? Ezekre a kérdésekre ad választ ez az új rovat, amelyre természetesen elég csak rákattintani és máris fültanúi lehetünk a ritka hangdokumentumoknak és természetesen az élménynek, amely révén belehallgathatunk tulajdon dédszüleink slágerlistájába.

 

"Minden tökéletesedik!"

Ez volt egykor a Fregoli sütőpor reklámszlogenje, de igaz ez a két tucat fejlesztő informatikussal és szakemberrel dolgozó Neumann-ház és NAVA újdonsült webes hangarchívumára is. Ezzel tehát még nincs vége a Gramofon Online fejlesztéseinek, hiszen hamarosan valamennyi ódon zeneszám zajtalanítva, szűrt változatban lesz hallgatható és a letisztított, "fogyasztásra alkalmas" hanganyag mellett újabb gombok és funkciók segédletével meghallgatható lesz az eredeti változat is. Erre is csak a XXI. század, az Internet, és a digitális technika képes! És hogy még mire? Az a weboldalon máris kiderül, hiszen több száz felvétellel tovább bővült a százesztendős hangfelvételek sora és többek között bemutathatjuk egy rég elfeledett operettcsillag, Tolnay Klári tulajdonképpeni apósának, Ráthonyi Ákosnak, a Víg özvegy legendás Danilójának talán egyetlen ránk maradt hanglemezét.

Szólj hozzá!

Gramofondiszkó Debrecenben

2010.04.12. 15:10 GramofonOnline

Nem mindennapi pörgésre hívja a Gramofon Online a régi zenék szerelmeseit. Most szombaton a régi lemezeket kedvelők olyan élmény részesei lehetnek, amilyen nem volt még soha! Vagy ha volt is, az legalább 60-70 évvel ezelőtt történt.

Gramofon MinimixbyGramofon Online

A kivilágos virradatig tartó hejehujának a debreceni MODEM ad otthont, a belépés ingyenes. Este nyolctól Békebeli buli veszi kezdetét, ami a 100-as szám kabalisztikus varázsában fog eltelni. Az első felvételek ugyanis, melyek a lemezlovasok hangtölcséreiből jelzik majd a fergeteges buli kezdetét, éppen száz esztendeje készültek. A másik százas pedig a tízig tartó lemezőrület 100%-osan magyar felvételekből készült "aranzsmanjára" utal.

Este tíztől újabb látványosságot kapcsolnak be a régi zenék iránt elkötelezett Brakecsokkerz DJ-k: hogy az élmény még hitelesebb legyen, a lemezgyűjtemények kincsei régi filmekkel keverednek, amit a Kiégő Izzók látványbrigádja produkál régi és még régebbi filmvetítőkkel, és archív filmrészletekkel.

Közben  suhanva hagyjuk el a történelmi korokat, és a zenei műfajok úgy változnak majd, mint a kormányok, a ritmus pedig úgy lesz egyre gyorsabb, mint ahogyan a nemzetgazdaság fejlődött a szocializmus évtizedeiben, bizonyságtételéül annak, hogy a Magyarországon rögzített zenei kincs nem pókhálós múzeumi tárgy!

Időpont:    2010. április 17., 20:00 óra

Helyszín:    Debrecen, MODEM, Baltazár Dezső tér 1.

További részletek a Facebookon!

9 komment

Címkék: buli debrecen gramofon brakecsokkerz

Méltó a figyelemre!

2010.04.12. 11:04 GramofonOnline

Térkép felfedezőknek

A statisztikai adatokból jól kitűnik, hogy a százesztendős hangfelvételek kevésbé vonzzák a zenés időutazásra vágyókat. A legtöbben a jelenkorhoz közelebb álló hangfelvételeket preferálják. A népszerűség oka érthető: leginkább a hangfelvételek minőségének és az emlékek elevenségének köszönhetően választanak a felvételek közt böngészők. A "fiatalabb", 60-70 éves hanglemezek mellé, a megjegyzés rovatba nem egy alkalommal kerültek személyes emlékek, meghatottságról árulkodó sorok.

Pedig a több száz felvétel között jócskán akad kifejezetten érdekes, ritka kincsnek számító korai hangfelvétel. Néhány ezek közül gyenge vagy rossz hangminősége ellenére is méltó a figyelemre! Tekintsük át gyorsan, melyik lemezoldalt miért is érdemes meghallgatni!

Eddig csak 103-an akadtak rá, mégis már ketten kedvelik azt az 1910 körüli kuplét, amely tulajdonképpen a hozzá hasonló hangfelvételekkel  mintegy elindította a magyar könnyűzenét. Tessék meghallgatni a Néger-Smokk címet viselő szerzeményt, melynek zenéjét és szövegét egy igen tehetséges jogász, dr. Weiner István írta. Ez a ritmusos kompozíció némi magyarázatra szorul, ugyanakkor néhány érdekességgel is szolgál. Hogy mit is jelent a címben idézett, ma már kevéssé ismert szó, az kiderül a lexikonból: "gúnyos kifejezés azokra az egyénekre, kik valamely művészet v. divat stb. iránti hozzáértésüket oktalanul fitogtatják." A "néger" szó zenei értelmét akkor kapjuk meg, ha a századforduló éppen megszülető modern társasági tánc-szokásait kissé alaposabban megvizsgáljuk. Ebből kiderül, hogy a leginkább Amerikából importált könnyűzene első előadóiról van benne szó, vagyis azokról a kreol és afro-amerikai művészekről, akik révén világszerte elterjedt és ismertté vált az új zenei stílus, a jazz. Az már csak Weiner doktor szellemességének köszönhető, hogy a "néger" szóhoz az akkori budapesti orfeumvilágra oly jellemző és akkor még teljesen más értelmezésben használt szót keresett rímpárnak. A helyét ma is megálló szerzemény tehetséges előadójának kiléte is tartogat némi meglepetést: Baumann Károly nem más, mint a rádióban népszerűvé lett Moha bácsit alakító színésznek, Kőmíves Sándornak édesapja. Színész-diansztiáról van szó, akinek egyik utolsó tagja, az unoka éppen a közelmúltban hunyt el 66 éves korában. A család szeretettel emlékezik az alapító ősre, amint ez az egyik Baumann-számhoz fűzött megjegyzésből ki is derül. Ez a bejegyzés egyébként a századelőn oly népszerű kalandfilmek ihlette magánszám mellett olvasható.

 

Gramofonparódiák a moziról

Ezek az akkoriban nagy sikerrel játszott kalandfilmek, akárcsak a teljes némafilmkorszak filmtermése, mára sajnos csaknem teljesen elpusztultak, ezért is olyan nagy kincs, ha a magyar mozizás hőskoráról valamilyen dokumentum váratlanul felbukkan. Ilyen szerencsére bőven akad ebben a gyűjteményben is: Gyárfás Dezső egy év különbséggel két parodisztikus magánszámot is szentelt a moziban olyan fontos funkciót betöltő embernek, a mozizongoristának. A több részbe darabolt háromperces felvételek első darabja valamikor 1912 körül készült, a másodikat egy évvel később vette lemezre, amint ez kiderül magából a hangfelvételből is. Gyárfás Dezsőt úgy tűnik a tömegkultúrának ez a fajtája különösen vonzotta, hiszen még ugyanebben az évben a moziszakma egy másik akkoriban közismert figurájáról, a levegőjavítóról is készített egy kétszer háromperces paródiát. De ez még mind semmi! Amint kitört az Első Világháború, Gyárfás máris ott állt a Diadal hanglemezgyár stúdiójában és tölcsérbe kiabálta legfrissebb paródiáját, a moziszakma újabb népszerű alakjának, a haditudósító filmoperatőrnek aktuális vidám kalandjait.

 

Gramofon a háborúban

A Nagy Háború, ahogyan akkoriban nevezték az 1914-ben kitört Első Világháborút, sok más humoristát és gramofonénekest is megihletett. Szép és megható világháborús nóták és sanzonok születtek ekkoriban, köztük olyanok is, melyekre régi háborús emlékként Szilágyi György, híres "Hanyas vagy?" című monológjában is hivatkozott. Íme, most már hallhatóak is ezek a történelmi dokumentummá érett szerzemények, köztük talán az egyik legérdekesebb Solti Hermin kupléja, amely a Francia-orosz-angol utánzatok címet viseli. Bizonyára nagy élvezettel hallgatták ezt és a többi tánc- és paródialemezt a hátországban és a fronton egyránt, amint arról ez a nemrégiben előkerült számunkra különösen érdekes fénykép is tanúskodik.
A felvétel 1917 augusztus 17-én készült egy sátorban tartott díszebéd alkalmával. A felvétel bizonyára valahol nagyon messze készülhetett Magyarországtól, ha az augusztusi ebédet kabátban kellett elkölteni. A tekintetekről nem sok vidámságot lehet leolvasni, a legtöbben maguk elé bámulnak és fásultan szeltelik a papírba csomagolt ebédet. A háború már négy esztendeje tart. Üvegek sorakoznak az asztal közepén és hegyekben állnak a gramofonlemezek. Bizonyára valami szomorú háborús nótát húz a cigány hegedűje, amitől mindenkinek elszorul a szíve. Hazagondolnak, az egyik lencsébe tekintő tiszt pedig napokkal később ezeket a sorokat rója a fénykép hátoldalára: "Az én édes jó kicsi Páromnak küldöm e képet emlékbe. Nem a legjobb, de azért jobb híján megjárja. Szeretettel ölellek és csókollak: kis Tamásod"
 

9 komment

Címkék: gramofon kuplé orfeum katonadal 78rpm

Két hét mérlege

2010.04.12. 10:00 GramofonOnline


Több mint két hete nyílt az az online nemzeti hangarchívum, amelynek  eltökélt szándéka megnyitni a magángyűjtemények kapuit és felkutatni, közkincsé tenni a Magyarországon gyártott mintegy ötvenezer hanglemezfelvétel minden egyes darabjának adatait és hanganyagát. Ez persze lehetetlen vállalkozás, hiszen az első lemez lepréselése, vagyis 1908 óta  nem született olyan hivatalos kulturális intézmény vagy archívum, ahol gyűjtenék vagy legalább katalogizálnák hanglemezgyártásunk száz esztendejének tárgyi emlékeit. Így tehát nem tudhatjuk pontosan, miről is van szó és méretében mit jelent a száz esztendő alatt lepréselt korongmennyiség. Egy azonban biztos: megkíséreljük behozni a mulasztásokat és száz éves késéssel feltárni, amit csak lehet. Éppen ennek a megkésett leletmentésnek eredménye, hogy a Gramofon Online jelenleg közel kétezres gyűjteményében sokszor alig hallani a hanglemezbe vágott hangot. Néhánynak már a címkéje is olvashatatlanra kopott, de akad sajnos olyan is, aminek háromperces felvételéből egyet már leharapott az idő vasfoga. Az ilyen esetekben csak reménykedhetünk, hogy valahol, valamikor előkerül egy jobb állapotú lemez, de rengeteg felvételnél már a reménykedés is hiábavaló, mert kicsi a valószínűsége, hogy valahol fennmaradt belőle példány. Így jár az az ország, ahol nem veszik időben állami gondozásba a nemzeti kultúrát - mondhatnánk fanyalogva, ezzel azonban (bármily igaz is), nem lendítenénk nagyot a szomorú tényen.

A lényeg, hogy most végre elkezdődött egy átfogó gyűjtés, amit jogosan lehet illetni a "félmunka" jelzővel, hiszen maguk az eredeti hanghordozók továbbra is a magángyűjtemények polcain maradnak, mégis hiánypótló, mert  legalább adatszinten igyekszik összegyűjteni félszázad hanglemezkiadásának még fellelhető dokumentumait. A magángyűjtemények kincseire építkező webes hangarchívum kétségtelenül leglátványosabb része, hogy az előkerült hanglemezek mindegyike meghallgatható, vagyis válogatás és korlátozás nélkül hozzáférhető. Az első két hét statisztikai adatai szerint ez a lehetőség a legfontosabb a projektben, hiszen április elsejéig több, mint háromszázan regisztrálták magukat a weboldalon. Ezek többsége ugyan hallgatóként jegyezte be magát, ami azt jelenti, hogy saját lejátszási listákat hozhat létre, felvételeket ágyazhat be más weboldalakba és hozzászólhat az egyes felvételekhez, harmincan viszont gyűjtőként, ami az előbbinél annyival több, hogy saját gyűjteményével is hozzájárulhat a webes archívum teljessé tételéhez. A jelen pillanatban elérhető 1900 hangfelvétel puszta meghallgatásához persze egyáltalán nincsen szükség regisztrációra, hiszen a belépés nélkül elérhető oldal valamennyi száma anonim módon kutatható, hallgatható, az ott szereplő adatok szabadon felhasználhatók.

A hallgatottsági statisztikák egyértelműen az első napok híradásaiban szereplő ajánlóban szereplő felvételek népszerűségét mutatják. Ennek oka, hogy az eddig közreadott  felvételek olyan távoli korban születtek, hogy az átlagember aligha talál a számára ismerős szerzeményt vagy előadót, így inkább a kínálatból választ. Néhány kivétel azért mégis akad, mint hamarosan látni fogjuk! De előbb néhány szót a számadatokról: a két hét alatt húszezren látogattak az oldalra és hatvanezer felvételt hallgattak meg. A weboldalon eltöltött átlagos idő több mint 5  és fél perc  volt, és a kíváncsiskodók között szép számmal akadtak olyanok is, akik nem Magyarországról keresték fel az oldalt. A szerverek leginkább Romániából, Szlovákiából, Angliából és Németországból regisztráltak oldalmegtekintéseket, de száznál is többen voltak kíváncsiak a gyűjteményre az Egyesült Államokban és Svédországban is.  A regisztráltak között is van sok külföldi, de ami külön öröm, hogy az érdeklődők fele vidéken él. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy az oldalnyitáskor tapasztalt lelkesedés egyáltalán nem volt pillanatnyi: a százéves hanglemezek között kíváncsiskodók a nap minden szakában felkeresik az oldalt, saját playlisteket készítenek, olykor aktívan hozzászólnak a felvételekhez és számos esetben be is ágyazzák a gyűjtemény felvételeit más érdekes témával foglalkozó weboldalba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami pedig a százéves toplistát illeti: Fedák Sári akkor is és most is az élen jár. Önmagát népszerűsítő 1907-es kupléját a tizenöt nap alatt több mint 1500-an hallgatták meg, ha úgy tetszik, akkor naponta százan. Őt követi 1300 meghallgatással Kabos Gyula kevéssé ismert kínai ihletettségű magánszáma, amit a nagy nevettetővel a harmincas évek végén rögzítettek fekete korongra. A harmadik helyért sokáig heves küzdelem folyt. Eleinte a valóban szokatlan előadásmóddal, éppen száz éve lemezre vett Magyar Himnusz vezetett, de néhány nap után megelőzte az Első Világháború kitörésekor keletkezett soviniszta magyarnóta, a Megállj, megállj kutya Szerbia! Az ezer alkalommal meghallgatott Himnusz végül egészen a 6. helyre csúszott vissza, mert váratlanul előretört a húszas évek egyik legnagyobb slágerének remake-je, az egyébként hat alkalommal playlistre került Hétre ma várom a Nemzetinél 1948-ból, nyomában egy 37 évvel korábban lemezre vett kuplé, melynek tömegközlekedést kritizáló témája és szövege az eltelt 100 év alatt semmit sem öregedett. 800-an voltak kíváncsiak a Gramofon Online gyűjteménye által újra felfedezett komikus, Göndör Aurél közel száz esztendeje énekelt kupléjára, a Zsidóországra, amit 700 meghallgatással egy 1941-ben keletkezett szellemes szövegű foxtrot és Ákos Stefi 1958-as világslágere követ. A tízes listát a Holéczy énekegyüttes remake-lemezének másik oldala zárja.

1 komment

Címkék: statisztika gramofon 78rpm