HTML

Gramofon Online

A Gramofon Online archívuma a Magyarországon nyomott és kiadott, 78-as fordulatszámú hanglemezeket gyűjti és dolgozza fel az 1904-es kezdetektől. Az oldalon ingyenesen meghallgathatók a gyűjtemény már digitalizált felvételei.
www.gramofon.nava.hu

Facebook

Gramofon Online on Facebook

Megosztás

Bookmark and Share

Barázdába vágott tévedések

2010.09.15. 23:21 GramofonOnline

Ez a bejegyzés a vájtfülűek számára íródott. Azok közül is első sorban csak azoknak szól, akik kíváncsiak a száz év előtti hangfelvételek legapróbb zörejeire, nemkívánatos, ám annál érdekesebb "hibáira".

Köztudomású, hogy az egyes művészettörténeti ágak korai darabjainál a hibák, tévedések jelentik a legértékesebb leleteket a művek születési körülményeit kutató régészek számára. A fényképezés históriai emlékeinek legértékesebb darabjai az eredeti üvegnegatívok, amelyek sok esetben kendőzetlen formában igazolják a fényképfelvétel történeti hitelességét és számolnak be a készítés esetlegességéről. A sztálini fotódokumentáció korszaka például kötetekre való történeti-kutatói elemzésekkel vár az utókor megfejtőire, csakúgy, mint a századelő hangrégészeti leletei, amelyek közül egyre több érdekes felvétel kerül most publikálásra a valamikor felállítandó Nemzeti Hangtár alapjául szolgáló Gramofon Online magángyűjteményi kollekciójában.

A figyelmes kutatók a több mint két és félezres gyűjteményben máris rátalálhattak olyan hangfelvételekre, amelyek a mai kor vájtfülű hallgatói számára finoman szólva is érdekesek. Itt van például az eddigi gyűjteményben tíz különböző előadásban is meghallgatható Hermann E. Darewski jr. amerikai zeneszerző komponálta "A trombitás" című szerzeménye, amely Szécsi Magda előadásában úgyszólván teljesen értelmetlen előadásmódban hallható. Ez a Dacapo-lemez a kuplé a felénél váratlanul véget ér, a mulatságos történet így nem teljesedik ki, befejezetlen marad. Íme: 

Érdemes teljes előadásban is végighallgatni, a tízes évek ünnepelt slágerénekesnőjének, Solti Herminnek tolmácsolásában: 

 

Vannak azonban ennél feltűnőbb hibák is: íme egy egészen frissen feltöltött magyar nóta, a "Nagyváradi dimbes-dombos", amelynek felvételét kizárólag Göndör Aurél lélekjelenléte mentett meg a darab felvételekor. Még a botfülűek számára is nyilvánvaló a baki, amikor a nóta utolsó előtti strófájánál a zongorakísérő Hetényi-Heidelberg Albert rutinos mozdulattal le akarja zárni a darabot, de Göndör tovább énekel. A zongorista becsületére legyen mondva, nagyon ügyesen, szinte alig észrevehetően mentette meg az előadást, nyilván ennek köszönhetően nem is vették újra a lemezoldalt.

 

A Mocsányi-Lakos duó visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az akkori idők lemezfelvételei kőkemény profizmust kívántak az előadóktól. Csupán egyetlen próbára volt lehetőség, ezt követően tökéletes előadást kellett nyújtaniuk, hiszen akkor már minden élesben ment. A kis és nagy stúdióknak sem technikai sem anyagi lehetősége nem volt túlméretezett, így nem csak az idővel, de a drága nyersanyagokkal is spórolniuk kellett. Aki a szokottnál is gyakrabban hibázott, vagy pontatlanul játszott, nem énekelt többet hanglemezre. Szerencsére azonban az akkor már komponistaként is befutott Hetényi-Heidelberget nem büntették ilyen szigorral. Mai füllel hallgatva az akkori zongorakíséreteket, az ő játéka messze kitűnik kortársaiétól. Nagy kár, hogy szóló zongorajáték felvételére akkoriban kevésbé, pontosabban soha sem nyílt lehetőség, így nem kaphatunk tökéletes képet arról, milyen volt valójában a századelő kávéházi vagy filmszínházi zenekultúrája. Felvételei közül talán csak egy van az eddigi gyűjteményben, ami ebből a szempontból kissé árulkodó lehet, egy világsláger magyarított paródiája: 

 

Hetényi-Heidelberg Albert gazadag és hosszú életművéről egyébként gazdag részletességgel számol be a Színészkönyvtár, érdemes beleolvasni, ha valaki kíváncsi a századforduló zenei kultúrájára. Arról azonban nyilvánvaló módon e helyütt sem esik szó, hogy a "Nagyváradi dimbes-dombos" felvételének napján miért volt annyira dekoncentrált, hogy két és fél perc után elrontotta a felvételt. Nem is eshet szó, hiszen azt sem tudjuk pontosan, melyik évben vették fel a számot, és nem csak a nóta szerzője ismeretlen, de még a Göndörrel közreműködő énekesnő neve sem ismert. Ráadásul a Baby-Record hanglemez etikettjén még a szerzemény címe is tévesen szerepel, ez azonban az ilyen korú lemezeknél egyáltalán nem ritka jelenség. Ami azonban igazán szomorú és elgondolkodtató, hogy a több száz hanglemezfelvételt jegyző Göndör Aurélról sem tudni jóformán semmit. Az a kevés, ami mégis fennmaradt róla, egy másik bejegyzés témája lesz. Addig próbáljuk meg együtt megfejteni ennek a hanglemeznek számtalan rejtélyét!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://gramofononline.blog.hu/api/trackback/id/tr292299326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vorbeste 2010.12.22. 09:06:52

én nem látok semmi tévedést a rövidebb trombitásban, egyszerűen egyel kevesebb versszakot vett föl. számos ilyen lemezem van, amikor 1-2 versszakkal kevesebb szerepel a felvételen a megszokottnál. ilyen jellemzően az 1. vh alatti lemezeken hallható, ahogy én tapasztaltam.